Főmenü megnyitása

Módosítások

a
kisebb formai javítások
A '''magyarországi szlovének''' (közismertebb nevükön [[vendek]]) jelenleg hat községben ([[Felsőszölnök]], [[Apátistvánfalva]], [[Alsószölnök]], [[Kétvölgy]], [[Orfalu]], [[Szakonyfalu]]) és [[Szentgotthárd]]on élnek. Az itteni [[szlovének]] száma háromezer fő körül van. A [[Rábemente|Rábamentén]] kívül [[Szombathely]]en, [[Mosonmagyaróvár]]on, [[Budapest]]en, [[Somogy megye|Somogy megyé]]ben ([[somogyi szlovének]]) [[Tarany]]ban is élnek, így becsült számuk összesen 5000 fő lehet.
 
== Történetük ==
A magyarországi szlovének körül már régóta tartja magát egy olyan elképzelés, amely a vendekben egy önálló, nem szlovén népet lát. A kérdés mára inkább politikai, semmint tudományos, hitelességét több dolog is aláásta már. Az viszont tény, hogy rendkívül jellegzetes kultúrájuk, illetve nyelvük van, amivel lényegesen különbséget lehet tenni, nem csak a magyarországi, hanem a muravidéki szlovének és Szlovénia többi részén élő szlovénok között. Miután a lakosság már évszázadok óta anyanyelvén ''slovenci''-nek mondja magát, amit számos régi dokumentum támaszt alá, így voltaképp nincs önálló vend tudat, vagy még nem alakult ki, amelyet a történelemben számos dolog befolyásolt. A szociális és politikai okok egész sora nem tette lehetővé, hogy nemzetté válhassanak. Sajátos nyelvi és kulturális közösségük a prekmurjei és vendvidéki szlovénokat a moldvai csángókhoz teszi hasonlatossá, amennyiben egy sajátos "szubidentitás" figyelhető meg körükben. A helyzetet bonyolítja, hogy ez a "szubidentitás" heterogén, s különböző identitásokhoz kapcsolódik. Manapság már teljes mértékben szlovénnek vallják magukat. A második világháború előtt nagyszámban volt megfigyelhető, hogy evangélikus vallású szlovénnak mondta magát, ezzel a vallási identitás alapján tesz egy finom cezúrát önmaga és a többi szlovén közé. A magyarosabb érzelműek szlovénul beszélő magyarnak tartják magukat még ma is, de a második világháború után a Szentgotthárd vidékeik azért vallották így magukat, hogy megmentsék magukat a kitelepítésektől, mert ezzel akkor örökre elvesztették volna szeretett szülőföldjüket. A magát magyarnak vallóak között, akiknek száma Magyarországon túlságosan is elenyésző lett mára, kiállnak a "vend nem szlovén" elmélet magyarán (asszimilálódott magyarok ill. avarok) ill. keltomán (kelta, vandál stb. eredetet vélelmezők) híveitől kezdve, az önálló szláv nyelvet és népet föltételezőkön át, a realistább, dinamikus etnogenezist valló, a szlováknak a csehtől való elkülönüléséhez hasonló, "vendesedést." Ezen elméletek ma már tudományos szempontból elavultak és hasznavehetetlenek. A magyarországi szlovének az első világháború után törekedtek kialakítani egy autonóm entitást, vagy pedig független államot, ennek még ma is vannak hívei Szlovéniában és Magyarországon egyaránt. Ők kiállnak a régi nyelv használata mellett, nem tagadják szlovén mivoltát, de több évszázados alakulása miatt a Murától nyugatra fekvő szlovénoktól terület alapján különbözteti meg. Mivel a vendet beszélők a történelmi [[Pannónia]] lakói, ezért pannonszlovénnak nevezi a nyelvet és a lakosságot.
 
Azok közül akik tagadják a vend-szlovén azonosságot, nem is igazi vendek, hanem magyarok. A konzervatív szellemiségű kör még mindig támogatja a trianoni revízió elképzelését ezzel, következésképp ezért vallja magát vendnek, újabban elszlovénosodott magyarnak tekinti ezt a lakosságot és véleménye szerint visszakellene magyarosítani őket. Állításaik viszont nem érdemelnek hitelt, mivel rendkívül gyenge lábakon állnak, sőt az érvek, mint a [[Mikola Sándor]] és más irredenták elméletei, több vélemény szerint is inkább történelem-hamisító jellegűek. Ez viszont csak zavart okozhat a többi effektíven szlovénban, aki félve a megkülönböztetéstől, vagy üldöztetéstől inkább az önkéntes asszimilációt választja. Ehhez hasonlóra a második világháború végén került sor.
 
=== Középkor ===
A [[szlovének]] már a [[6. század]]ban, a magyarok előtt letelepültek az [[avarok]]kal a [[Balaton]]tól délre eső vidékekre. Jelenleg az egyetlen őslakos népcsoport a [[Kárpát-medence]] nyugati részén, amely ma is itt él. Mikor a [[Frank Birodalom|frankok]] az avarokat leverték és elfoglalták a [[Dunántúl]]t ([[Pannónia (középkor)|Pannóniá]]t), a szlovének is az ő hatalmuk alá kerültek és számukat [[Karantánia|Karantániából]] érkező szlovén népcsoportok tovább gyarapították. Elsődlegesen a Nyugat-Dunántúl (Alsó-Pannónia) földjét népesítették be, s már a [[6. század]] óta [[földművelés]]sel foglalkoztak. Ez a terület [[feudalizmus|hűbéres]] fejedelemség lett a morva [[Pribina]] vezetése alatt.
 
Az [[Itália|Itáliából]] visszatért magyarok [[900]]-ban elfoglalták a Dunántúlt és előlük a szlovének többsége kimenekült az országból. A Balaton mentén élők beolvadtak a [[magyarok|magyarság]]ba, a [[Mura]] és [[Dráva]] mentén továbbra is élt, bár kisebb számban a szlovén lakosság.
 
A [[I. István magyar király|Szent István]]t követő időkben megint megemelkedett számuk a [[Német-római Birodalom]] területén levő [[Krajna]] és [[Stájerország]] területéről áttelepült szlovének révén. A Mura mellől kitelepülők később benépesítették [[Zala megye|Zala]] déli vidékeit illetve [[Somogy megye|Somogyot]] a [[16. század]]tól, és egyes csoportjaik [[Horvátország]]ba, [[Szlavónia|Szlavóniá]]ba is költöztek.
A népesség növekedésnek újabb lendületet adott az is, hogy az [[1183]]-ban alapított [[szentgotthárdi ciszterci apátság]] szerzetesei a Rába mellett elterülő nagyon ritkán lakott vidékeikre nagyszámú szlovén [[paraszt]]ot telepítettek be [[Krajna|Krajná]]ból, Stájerföldről és a horvát területekről. Az általuk alapított [[major]]okból keletkeztek azok a szlovén települések, amelyek még ma is Magyarországhoz tartoznak.
 
=== Újkor ===
 
Minthogy a magyarországi szlovének a magyar királyok alattvalói voltak évszázadokig, jóformán semmi kapcsolatuk nem volt a német uralom alatt levő szlovénekkel, akiket a [[Német-római Birodalom]] uralt, s kapcsolatba kerültek [[reformáció]]val és megindultak a [[polgárság|polgári]] fejlődés útján.
 
A [[török hódoltság]] háborúkkal terhes korszaka Magyarországon nemcsak a magyarság létszámának megcsappanását eredményezte, hanem a szlovénekét is. A [[18. század]]ra lakóhelyük, a [[Tótság]] már csak a [[Muravidék]]re és a Rába folyó környékére korlátozódott. Szlovén betelepülés a határon túlról nem volt. A török betörések során a Rába melletti községekben is megfogyatkozott a szlovén lakosság. A településekre német lakosság érkezett, bár egyes helyeken, mint [[Apátistvánfalva|Apátistvánfalván]], a betelepülő németek idővel elszlovénosodtak.
A szabadságharc alatt a szlovénség nem vett részt a magyarellenes nemzetiségi felkelésekben. A honvédseregben sorozás útján, vagy a német nemzetiségűek helyetteseként küzdöttek szlovének az [[Ausztria|osztrákok]] és a [[horvátok]] ellen, Lendvában pedig szlovénekből nemzetőrség is verbuválódott. A háború alatt és után az osztrákok is sokat besoroztak erőszakkal a császári seregekbe.
 
Az neoabszolutizmus éveiben a vita elhalkult, majd a [[kiegyezés]] után vették elő, mikor a magyar politikai vezetés a nmezetiségek teljes beolvasztására törekedett.
A magyar politikusok követelték a szlovénektől, hogy vallják magukat vendeknek és vendszlovéneknek, és megkezdték a muramenti községek szláv eredetű neveinek is a magyarosítását. Kezdetben oktathattak vend nyelven és születtek ezen a nyelven könyvek, folyóiratok stb., de [[1907]]-től bevezették a [[magyar nyelv]]ű oktatást [[Apponyi Albert]] révén, a tanintézményekben, ami így tökéletes asszimiláló hely lett.
 
A magyarosítások serkentették elsősorban a katolikus szellemű értelmiségi mozgalmakat az ellenállásra. A század végén már kialakulóban volt az autonómia követelése is, s a magyarországi szlovének egy része kísérletet tett az teljes függetlenség megszerzésére. [[1918]]-ben van olyan terv, hogy [[Szlovenszka krajina]] néven autonóm entitást alakítanak ki a szlovénlakta vasi és zalai régiókban, amelynek lehetősége lett volna egyoldalúan kimondani a függetlenségét, viszont a szlovéneket vezető [[Klekl József (politikus)|Klekl József]] úgy látta, hogy kézenfekvőbb megoldás lenne csatlakoztatni a területet Jugoszláviához.
 
=== A két világháború között ===
Az idő múlásával a tudósok sorra fogadták el e nemzetiség szlovén származását, közülük kimagasló egyéniségek, mint [[Pável Ágoston|dr. Pável Ágoston]] (1886-1946). Alapvető változtatások mégsem történtek.
[[Fájl:Pável Ágoston 1930 körül.jpg|thumb|left|225px|[[Pável Ágoston|Dr. Pável Ágoston]] 1930 körül. A túdós-író máig a legnagyobb hatású személyiség a magyarországi szlovénekkel foglalkozó tudományban. Műveiben nagyon meggyőzően igazolja a vendek szlovén származását.]]
Amellett tény, hogy a [[délszlávok|délszláv]] egységet hirdető [[Jugoszlávia|jugoszláv]] vezetők és híveik igyekeztek a magyarországi szlovéneket a magyarok ellen agitálni, de azok nem rokonszenveztek velük, ám csak azért nem, mert náluknál sokkalta jobban féltek a magyar hatósági szervektől!
 
=== 1945-től ===
A [[II. világháború]]t követően elfogadták az etnikum szlovén származását.
A határ közelsége miatt a terület nagyon sokáig elzárt volt a külvilágtól, a hazafelé tartókat állandóan igazoltatták.
A [[Szlovén Nemzeti Párt]] ''(SNS)'' szerint a magyarok rosszul bánnak a szlovén kisebbséggel, ezért több jogot követelnek számukra. A párt azonkívül szeretné egyesíteni a magyarországi szlovéneket az anyaországgal, viszont a szlovén szervezetek elzárkóznak tőle.
 
== Lakóhelyük, életkörülményeik ==
 
A magyarországi szlovének lakóhelye a 94 km² területű [[Vendvidék]], melyen ma szűkebb értelemben közvetlenül a [[Rába]] folyó mellett elterülő dombos tájegységet értik.
 
A magyarországi szlovén községek [[gazdaság]]i központja [[Szentgotthárd]]. Az egykor volt dohánygyár, óragyár, kaszagyár, téglagyár, selyemgyár rengeteg szlovénnek adott munkát. Miután legtöbbjük bezárt, a helyiek munkaviszonya is megszűnt. Képzettség híján csak néhány embernek sikerült az új gyárakban elhelyezkednie. A magyarországi szlovének többsége ma is [[mezőgazdaság]]gal foglalkozik. Nagy az alulképzettség, sokan küszködnek megélhetési gondokkal.
Belső Somogy területén egykor egy tucatnál is több szlovén falu létezett, a [[20. század]]ban már csak Háromfa, Agarév, Tarany és Kónyi településeken éltek szlovének. Jelenleg Taranyban van kevesebb mint 40 ember, aki beszél vendül.
 
== Kultúra ==
=== Nyelv ===
{{Bővebben|Vend nyelv}}
 
A magyarországi szlovének a [[vend nyelv]]et beszélik, amely elszigeteltsége révén nagyon archaikus, ősi [[Szláv nyelvek|szláv]] elemeket is megőrzött, és nagy hasonlóságot mutat a [[horvát nyelv|horvát]] [[kaj nyelvjárás|kaj]] ágával. Bár nyelvük archaizálódott és átalakult a magyarokkal való több mint egy évezredes együttélés során, de azért még mindig nagyon hasonlít a szlovén [[szlovén nyelv|irodalmi nyelv]]re. A vend a 18.-19. században saját irodalmi nyelvet alakított ki, aminek megőrzését Szlovéniában is egyaránt fontosnak tartják.
 
=== Néphagyományok ===
A vendek [[kultúra|kultúrája]] nagyon színes, nagyon sok eleme [[magyarok|magyar]], illetve [[németek|német]] eredetre vall, de vannak önálló motívumok is. A magyar [[néphagyomány]]okhoz hasonlóan járnak [[betlehemezés|betlehemesek]], [[vend mikulásjárás|mikulás]]ok, [[lucázás|lucázók]] stb. A vendek legismertebb saját hagyománya a [[vend rönkhúzás|rönkhúzás]].
 
[[Szentgotthárd]]on, a szintén szlovén alapítású [[Lipa étterem]]ben működik a [[Szlovén Információs és Kulturális Központ]], itt székel a Radio Monoster és a [[Porabje]] (Rábavidék) újság szerkesztősége is.
 
=== Magyarországi szlovének családnevei ===
A szlovének közt a sok évszázados zártság révén nagyon sok az azonos családnevű. A [[Vendvidék]]en ismert vezetéknevek kb. 90%-a nagyon régi az anyakönyvek és hajdani [[feudalizmus|feudális]] iratok tanúsága szerint. Egyesek a [[14. század]]ban is feltűnnek, pontosabban azok elődei, amelyek hangzásából következtethetünk az azonosságra.
 
Sok családnév ejtése és írása különféleképpen változott: egyes neveknek legalább hat-hét különféle módosulata is ismert. Ennek oka, hogy a családok másképp és másképp ejtették neveiket – olykor minden generáció különböző módon –, sőt a plébániákon a múlt századokban rengeteg német vagy német származású jegyző dolgozott, akik sokszor félreértették, elírták a szláv családneveket. Ugyanakkor a papok közt is sok volt a más nemzetiségű (németek, magyarok, horvátok).
 
==== Szlovén családnevek névsora ====
Egyes családok (például ''Trájber'') voltaképp német eredetűek, de a szlovénokkal való érintekezés folytán elszlovénosodtak, s nagyon gyakori famíliákká váltak a magyarországi szlovénok között. Ezeket a neveket csillag jelöli, a leggyakoribb nevek vastagon szedettek, s egyes változataik is szerepelnek.
Néhány családnév megtalálható [[Zala megye|Zala megyében]] is, többségük közel a szlovén határmenti falvakban, amelyek arra tősgyökeres családok, de már magyarul beszélők.
* Szupper*
* '''Szvétecz'''
* Talabér
* Tek
* Terplán, Trplán
* [[Vendvidéki Köztársaság]]
 
== Külső hivatkozások ==
* Kozár Mária: A magyarországi szlovének, [[Változó Világ]] 56., Budapest 2004.
* Kozár Mária: A magyarországi szlovének néprajzi szótára, Szentgotthárd-Monoster 1996.
* M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének asszimilációja az 1980-as évektől napjainkig, Kisebbségkutatás, 2005/2 szám [http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2005_02/cikk.php?id=1257]
 
[[Kategória:Magyarországi szlovének| ]]
 
[[en:Hungarian Slovenes]]
[[hr:Slovenci u Mađarskoj]]
[[sl:Porabski Slovenci]]
 
[[Kategória:Magyarországi szlovének| ]]
131 512

szerkesztés