„Svájci Szövetségi Vasutak” változatai közötti eltérés

 

== Adatok [[2000]]-ből ==

 

Az SBB 2000. évi első félévének üzleti eredményeit bemutató számok (a zárójelben lévő számok az előző évi értékhez képesti növekményt mutatja):

|}

 

Az SBB létszáma 33 529 fő, ami 28,7 főt jelent 100 000 vonatkm-enként. A létszám megoszlása a különböző szolgálati ágak illetve munkakörök között a következő:

 

Az '''SBB''' dolgozóinak 90%-a tagja a két szakszervezet valamelyikének. A heti munkaidő 41 óra, a dolgozókat kötelezően 4-6 hét szabadság illeti meg. A létszám 28336 fő, az elmúlt 20 évben mintegy 20%-kal csökkent, ez a folyamat jelenleg és az elkövetkező években hasonló ütemben folytatódik. [[1999]]. [[január 1.|január 1-jén]] a létszám még 29 576 volt, ez 4,2%-os csökkenésnek felel meg.

 

* [[Dízelmozdony]]ok száma: 271,

* Vasút személyszállító járművek száma: 3466, ebből 11 a villamos [[motorkocsi]]ké, 21 pedig a villamos [[motorvonat]]oké,

* Első- és másodosztályú ülőhelyes kocsik száma: 3002. A [[személykocsi]]kból 974 a légjavítóval felszereltek száma. A vasút 245 poggyászkocsit tart állagában,

* [[Vezérlőkocsi]]k száma: 288,

* Magánkocsik száma 6770, (Az állagban a magánkocsik száma nő, az előbbi szám [[1998]]-ban még csak 6374 volt)

* A saját kocsik közül a normálépítésű „fedett (G) kocsik száma: 683,

* Egyéb különleges építésű (U) kocsik száma: 448.

 

 

A levegő visszahűtő és a légjavító berendezéseknek az európai vasutak személyszállító járművein való alkalmazását illetően érdekes jelenség figyelhető meg. A levegő visszahűtő berendezés alkalmazása nem terjed. A meleg éghajlati országok vasutak járművein általános a légjavító berendezés használata. Számos európai vasútnál a járművekben nyáron illetve 20 oC feletti külső hőmérsékletnél légjavító berendezés üzemel, a járművek fűtését viszont légfűtőberendezések végzik.

 

A '''Svájci Szövetségi Vasutak''' [[1999]] [[január l]] óta 100%-os állami tulajdonú korlátolt felelősségű társaságként működik, előkészítve ezzel a társaságot egy későbbi privatizációra.

 

Az átszervezés után a vasútnak 3 divíziója lett. Az '''SBB''' szervezete, a divíziók úgynevezett regionális tagozódáson keresztül juttatják érvényre a felső döntéseket. A ''Személyszállítási Divíziónak'' 12 régiója van, székhelyek a következők: [[Lausanne]], [[Sion]], [[Neuchatel]], [[Bern]], [[Bázel]], [[Olten]], [[Luzern]], [[Bellinzona]], [[Zürich]], [[Chur]], [[Winterthur]] és [[St. Gallen]].

 

 

A pályavasutat megtestesítő ''Intrastruktúra Divíziónak'' 3 üzemeltetési ellenőrzési központja, 12 üzemeltetési régiója és 4 karbantartási régiója.<ref>A Vasút 2000-tervben megfogalmazottak megvalósítása kapcsán jelenleg mintegy 120 pályavasúti beruházás van folyamatban, ezek megvalósulásáig, előreláthatóa legalább 2005-ig az üzemeltetési ellenőrző központok működni fognak.</ref>

Az '''SBB''' leányvállalatai a svájci jog szerint az [[SBB Cargo]] AG (100%), a [[Thurbo]] AG (90%), a [[RegionAlps]] és az [[Alptransit Gotthard]] AG (100%). Jelentős befolyással bír az SBB ezenkívül a következő társaságokban: [[Zentralbahn]] (66%), [[Cisalpino]] AG (50%), [[TILO]] SA és [[Lyria]] (26%).

 

Az átszervezés során a gépészeti szakszolgálatot szétosztották – magyar kifejezésekkel élve – a vállalkozó vasút két szakszolgálata között. Ez azt jelenti, hogy a vontatójárművek a jármű üzemeltetőkkel együtt valamint a kocsivizsgálók, továbbá a járműfenntartást végző külszolgálati helyek és járműjavítók a két divízió között szétosztásra kerültek. A divíziók végzik a járművek üzemeltetését, fenntartását, gondoskodnak a járművek beszerzésével és a meglévők korszerűsítésével és átépítésével a járműállag szinten tartásáról illetve fejlesztéséről.

 

Az ''Áruszállítási Divízió'' számára járműfenntartói és kocsivizsgálói tevékenységet végeznek: Bázelben (100, 110, Bellinzonában (40, 45), Bielben (60, 70), Brigben (14, 11), Chiassoban (60, 60), Luganoban (15, 21), Laussaneban (35, 60), Zürichben (100, 100).

 

* [[Yverdon]]: korszerű mozdonyok, 240 fő (2005-ben 40%-kal kisebb létszám),

* [[Olten]]: személykocsi, 550 fő (560 fő),

* [[Bellinzona]]: mozdonyok, normál építésű teherkocsik, 430 fő (-15%).

 

Az [[ICN]]-szerelvények fenntartását és tisztítását végző vontatási telep helyének kiválasztásakor a [[Sitten]]- Brig, [[Bern]] - Luzern, Bern - Zürich- St.Gallen, Biel - Bazel / Zürich menti vasútvonalak kiindulási és végállomásainak figyelembe vételével választották ki. A vontatási telep helyéül [[1996]]-ban Genfet választották. Az üzemi pályaudvar [[1999]] szeptemberében készült el és a telephez tartozik az [[1992]]-ben a Postaközpont mellett üzembe helyezett járműmosó berendezés is. A telep egy régi rámpa és vasúti raktárépület együttes helyén épült fel. A telep csarnokában 5 vágány van, a vágányok a jármű és a járművek aljára szerelt szerkezeti egységek vizsgálhatósága érdekében végig aknásak. A csarnokban megtalálható még egy teherlift az alkatrészek, szerkezeti egységek szállítására, egy kerékpáreszterga, valamint négy csarnoki daru. A csarnokban lévő felső vezetékek süllyeszthetők.

 

Az [[ICN]]-vonatok (ICN: InterCity-Neigezug: billenő kocsiszekrényű InterCity-vonat) koncepciója [[1993]]-ban született meg, de az előzmények az '''SBB''' ''„Vasút 2000”'' terv megalkotásáig illetve annak elfogadásáig, [[1987]]-ig nyúlnak vissza.

 

* [http://www.re2.ch.vu/ TAzRe4/4II tipusú villanymozdony Svájcban]

 

* [http://www.vasutgepeszet.hu www.Vasútgépészet,hu] - Dr. Csiba József divízióvezető-helyettes, MÁV Rt. Gépészeti Szakigazgatóság

 

* Rolf Gutzwiller-Peter Scheideggen-Hans Schlunegger-Oskar Stalder: Railways in Switzerland. University of Tokyo, Chair of Transportation Systems Engineering, 1996.

* Stewe Bennett: SBB Wants Time For Its New Structure To Flourish. International Railway Journal. 1999. 12. sz. l5.-19. p.

* Bahn 2000. Les Editions Grands Travaux SA. Genf, 2000. 126, p.

 

{{források}}