November 29-én Prizrenbe a bolgárok ellenállás nélkül vonultak be. Ekkor a szerbek már útban voltak az Adriai-tengerhez. A visszavonuló szerb katonák és civilek közül sokaknak nem sikerült eljutniuk a partig, ugyanis a betegségek, az éhhalál és az albán törzsek támadásai következtében a szerbek létszáma folyamatosan csökkent.<ref name="F17>Faragó, 17. oldal</ref>
Putnik tábornagy teljes visszavonulást rendelt el, így a szerb csapatok [[Montenegró]]n keresztül [[Albánia]] irányába indultak. Az időjárás és az utak rosszak voltak, valamint a szerb hadseregnek a velük menekülő több tízezer civilt is segíteniük kellett, mindezt úgy, hogy alig volt élelem és hadianyag. Viszont a rossz utak és a kedvezőtlen időjárás a menekülőket segítette is, mivel az Központi hatalmak csapatai sem tudtak elég gyorsan haladni, hogy utolérjék a visszavonuló szerbeket. A visszavonuló szerb katonák és civilek közül sokaknak nem sikerült eljutniuk a partig, ugyanis a betegségek, az éhhalál és az albán törzsek támadásai következtében a szerbek létszáma folyamatosan csökkent. A katasztrofális visszavonulás végén mindössze 155 000 szerb - melyek többsége katona volt - érte el az [[Adriai-tenger]] partjait. A szerbeket itt a Szövetségesek hajóira tették, majd átszállították őket különböző görög szigetekre, főként [[Korfu]]ra. A kimenekített szerbek közül sokan annyira legyengültek a menekülés során, hogy még a kimenekítésük utáni hetekben is haltak meg a kimerültség miatt. Putnik tábornagyot az egész visszavonulás ideje alatt vinni kellett, és bő egy évvel a kimenekítés során meg is halt egy francia kórházban.
