„Augmentatív és alternatív kommunikáció” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tanítása
Története: a 20. század közepéig
1. sor:
Az '''augmentatív és alternatív kommunikáció''' a beszédükben, vagy beszédértésükben súlyosan akadályozott emberek nem beszéden alapuló kommunikációja[[kommunikáció]]ja. Célja, hogy lehetővé tegye, illetve segítse a sérültek beilleszkedését, a sérült kommunikáció által okozott hátrányok csökkentését érzelmi, értelmi és szociális téren.
Támogatja a különféle kommunikációs módszerek használatát a minél pontosabb és gazdagabb kommunikáció érdekében. Ha rendelkezésre áll a beszéd is, akkor azt is igyekszenek a lehető legjobban kihasználni. Ez az elv a totális kommunikáció elve.
==Használói==
26. sor:
 
Hogy mit tanítanak az egyes embernek, azt a célszemély állapota és képességei döntik el. A felhasználó az adott helyzettől és közlendőjétől függően választja meg, hogyan közölje mondanivalóját. Tanítását 20-25 jellel kezdik, amiket a célszemély képességeihez és igényeihez igazítanak. A jelek számát fokozatosan növelik, és beépítik őket a mindennapokba. Emellett fejlesztik is az általános kommunikációt, megtanítva az ahhoz szükséges képességeket.
==Története==
Az augmentatív és alternatív kommunikáció a történelem előtti időkig, a beszéd megjelenésének idejéig megy vissza. A beszélni nem tudó emberek arcjátékkal, hangadással, mutogatással, rajzokkal, festményekkel közölték mondanivalójukat.
 
Az ókortól a 20. század közepéig terjedő időszakban kibővült az eszközkészlet a kézi ábécékkel és más egyezményes jelrendszerekkel. Az írásbeliség elterjedésével az írott nyelv is egyre nagyobb szerephez jutott a kommunikációban. A 20. században elterjedtek a betűtáblák is.
 
 
==Források==
*[http://www.napsugarkozpont.hu/kfk415.html Napsugár Óvoda: Az augmentatív és alternatív kommunikáció eszközei]