„III. Henrik kasztíliai király” változatai közötti eltérés

nagynéni
(nagynéni)
A király trónra lépése előtt az [[Asztúria]] hercege címet viselte, azóta minden spanyol trónörökösnek ez a hivatalos címe. 1388-ban házasságot kötött ''Lancasteri Katalinnal'' (1372 – 1418), aki a [[Plantagenet-ház]]ból származó [[John of Gaunt]]nak (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercegének ([[III. Edward angol király|III. Edward]] (1312 – 1377) [[Anglia|angol]] király fiának) és második feleségének, ''Konstanciának'' (1354 – 1394), ([[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369) kasztíliai és leóni király ''Maria de Padillától'' született lányának), a gyermeke volt. (A házassági szertartást egyébként 1393-ban – formálisan – megismételték.) Ez a házasság végleg végett a dinasztikus viszályoknak, ami abból eredt, hogy a lancasteri herceg e házasság megkötéséig – a második felesége révén – I. Péter utódjával, III. Henrik nagyapjával, [[II. (Trastámarai) Henrik kasztíliai király|II. (Trastámarai) Henrik]](1333 – 1379) királlyal és III. Henrik apjával szemben egyaránt igényt tartott a kasztíliai trónra.
 
A király kiskorúsága mozgalmas időszak volt Kasztília történetében, különböző nemesi érdekcsoportok ádáz küzdelme folyt a régensségért. Többek között a nagynénje, [[Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné]] is beleavatkozott a politikai küzdelmekbe. A nagykorúvá vált uralkodó azonban erélyesen fellépett a nemesség anarchikus törekvéseivel szemben, és jelentős reformokat hajtott végre az államszervezetben, sikerült az uralkodónak a királyi hatalmat megerősítenie. III. Henrik uralkodása alatt a kasztíliai hajóhad győzött az angol flotta felett és a király az afrikai kalózok ellen is sikeresen harcolt (1400). A betegségekkel küszködő uralkodónak csak rövid élet adatott meg, utóda a fia, János (1405 – 1454) lett, ő [[II. János kasztíliai király|II. János]] kasztíliai és leóni király.
 
== Források ==
56 000

szerkesztés