„Lőcsei Pál (újságíró)” változatai közötti eltérés

Békéscsabán született, [[zsidók|zsidó]] származása miatt nem járhatott egyetemre, lakatosnak tanult. 1941-1944 között lakatossegédként dolgozott. 1944-ben egyike volt a kevés fegyveres antifasisztának. 1945 után belépett a [[Magyar Kommunista Párt|kommunista pártba]], újságíróként dolgozott a [[békéscsaba]]i [[Viharsarok (újság)|Viharsaroknál]], majd 1947-1954 között [[Pest]]en a [[Szabad Nép]]-nél. 1954-ben a lap viharos október 22-24-ei pártgyűlésén nyíltan bírálta [[Rákosi Mátyás]]t, [[Gerő Ernő]]t és az MKP vezető klikkjét (amiért, több kollégájával együtt, eltávolították a laptól). Az [[1956-os forradalom]] aktív résztvevője volt, személyesen interveniált Rákosinálaz akkori vezetőknél (Gerő, Kádár, Révai) az október 23-ai felvonulás betiltása ellen. Október végén [[Gimes Miklós]]sal és [[Kende Péter (szociológus)]]sal megindította a [[Magyar Szabadság]]ot, melynek csak néhány száma jelent meg a forradalom leverése előtt. Nyolc évet kapott, az 1962-es [[amnesztia|amnesztiával]] szabadult, de az újságírói pályára nem engedték vissza. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] Szociológiai Intézetében [[Hegedüs András]] adott neki munkát. Kutatási területe a válás, a társtalanság, a női munkavállalás. Részt vett az ellenzéki értelmiség [[szamizdat]] tevékenységében, 1988-ban alapító tagja volt a [[Történelmi Igazságtétel Bizottság]]nak, beszédet mondott [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] újratemetésén.