„Forrai István (karmester)” változatai közötti eltérés

Forrai István a [[Baranya megye]]i Magyarszéken született. Apja, Forrai István (1888–1965) tanító, a Magyarszéki Vegyeskar alapító karnagya volt. Zenei alapképzését apjától kapta (öccsével, [[Forrai Miklós|Miklóssal]] együtt, aki később a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] neves tanára, [[Liszt Ferenc-díj]]as karnagy, [[A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj|Érdemes művész]] lett). Először – négy évig – [[Hegedű|hegedülni]] tanult, ezután a [[zongora]], majd a [[klarinét]] következett. Családjával 1922-ben [[Debrecen]]be költözött, ahol a reáliskolában tanult. Az iskola énekkarának kezdettől, majd egy év múlva a zenekarának is tagja volt. Középiskolai tanulmányai befejezése után a Zeneakadémián akart továbbtanulni, de a család anyagi helyzete ezt nem engedte meg. Ezért katonazenésznek állt, a Budapesti Honvéd Zenekar tagja lett. Emellett két év múlva, 1931-ben beiratkozott a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Főiskolára]]. 1934 júniusában leszerelt, és polgári zenekaroknál és énekkaroknál vállalt munkát. A Főiskolán a klarinét mellett beiratkozott a karnagyképzőbe is, mint főtanszakra. A Budapesti Hangversenyzenekarban volt klarinétos, majd ütős is (mert közben ezt a szakot is elvégezte). A zenekar tagjaként olyan nagy karmesterekkel is dolgozhatott együtt, mint Erik Kleiber, Felix Weingartner, Wilhelm Furtwängler. A zenekarral külföldre is eljutott: járt [[Ausztria|Ausztriában]], [[Németország]]ban, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]], [[Lengyelország]]ban és az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban. A karnagyi oklevelet 1937-ben szerezte meg, és ezután a [[Ganz vállalatok|Ganz]] gyárban dolgozott tisztviselőként, és az ottani ének- és zenekarnak volt a vezetője.

1940-ben került [[Miskolc]]ra, amikor a [[Diósgyőr]]vasgyáriDiósgyőrvasgyári [[Szimfonikus zenekar|Zenekarhoz]] karmesteri pályázatot írtak ki, amit márciusban Forrai István tizenhat pályázó közül nyert el. Júniusban megnősült. A zenekar mellett elvállalta a Palestrina Vegyeskar irányítását (ezt 1948-ig végezte), majd 1942-ben a Jószerencse Dalkört is átvette. A korábban sikeres, de elkényelmesedett, problémákkal küzdő amatőr zenekart gyorsan felrázta, és hamarosan komoly sikereket arattak. Eljutottak [[Kassa|Kassára]], ahol a rádióban szerepeltek, 1942-ben zajos sikerrel zárult [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]]-hangversenyt adtak, majd részt vettek a vidéki zenekarok országos versenyén, amit fölényes biztonsággal nyertek meg. 1943 áprilisában Debrecenben, a nyáron pedig a [[Magyar Rádió]]ban léptek fel. A zenekari tagok egy része azonban nem bírta a terhelést és a karmester részéről megnyilvánuló jó szándékú, de szigorú kritikákat, így a zenekar – ha ideiglenesen is – gyakorlatilag megszűnt működni.

1951-ben a vasgyári[[diósgyőr-vasgyár]]i Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója lett, amely a [[Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikum]] mellett, a Rendőrőrssel egy épületben működött (az épület korábban „tanítói ház” volt). A „zenede” gyorsan népszerűvé vált a munkáskörnyezetben, a kötelező [[Szolmizáció|szolfézs]] órákon kívül számos [[hangszer]]en tanulhattak zenélni a növendékek, és a legjobbak a tudásukról évenként, a Vasas Otthonban megrendezett növendékhangversenyeken adhattak számot. Az iskolai zeneoktatás színvonala az igazgatónak és a kiváló tanároknak köszönhetően olyan magas volt, hogy az intézményt [[Kodály Zoltán]] is meglátogatta [[Sándor Emma|Sándor Emmával]], feleségével. Forrai István a zeneiskola vezetését nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig látta el.