„Gerecs Árpád” változatai közötti eltérés

Pályája elején, az 1920-as–1930-as években [[Zemplén Géza]] közeli munkatársaként és a nevéhez kötődő [[szerves kémia]]i iskola követőjeként [[szénhidrát]]kémiával, a [[glükozidok]] ([[aloin]], [[rutin (vegyület)|rutin]], rutinóz stb.) és [[oligoszacharidok]] ([[szacharóz]], acetohalogén [[cukor]]származékok stb.) [[szintézis]]ével és szerkezetvizsgálatával foglalkozott. Kutatásai eredményeként megoldást dolgozott ki több szénhidrát-kémiai problémára, felfedezte a Pictet–Vogel-féle cukorszintézis [[sztereoszelektivitás]]át (az a jelenség, hogy a reakcióban részt vevő valamely [[sztereoizoméria|sztereoizomer]] a többinél nagyobb mennyiségben képződik). Közös kutatási eredményeiket tekintélyes német szaklapok (pl. ''Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft zu Berlin)'' is közölték. Gerecs pályája későbbi szakaszában sem fordult el a szerves kémiai problémák vizsgálatától, behatóan foglalkozott a [[fenoléter]]ek [[izomerizáció]]jával ([[Fries-átrendeződés]]), a [[furán]]- és [[indol]]vázas [[heterociklusos vegyület|heterociklusos]] és [[heteroaromás vegyület]]ekkel, valamint az [[alkaloidok]]kal is. Mindkét akadémiai székfoglalója szerves kémiai témakörben hangzott el ''(Adatok a Fries-reakcióhoz,'' 1952; ''Alfaoxi- és alfahalogén-arilhidrazonokról,'' 1959).

 

 

Az alkalmazott kémia, kémiai technológia átgondolt, korszerű oktatásának úttörő alakja volt. Negyed évszázadon átívelő tanszékvezetői munkálkodása során az elméleti oktatást szorosan összekötötte a leendő vegyészmérnökök gyakorlati képzésével. Ennek érdekében tanszéke állandó kapcsolatban állt olyan szerves kémiai műhelyek, gyógyszeripari és vegyipari cégek laboratóriumaival, mint például a [[Sanofi-aventis|Chinoin]] és Gyógynövénykutató Intézete, az [[Egis Nyrt.|Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár]], a Tatabányai Szénbányák Vállalat, a [[Budalakk Festék- és Műgyantagyár|Lakk- és Festékipari Vállalat]], a [[Nehézvegyipari Kutatóintézet]], a [[Papíripari Kutatóintézet]].