„Luigi Lucheni” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a királyné, nem -nő
linkek
3. sor:
'''Luigi Lucheni''' ([[Párizs]], [[1873]]. [[április 22.]] – [[Genf]], [[1910]]. [[október 19.]]) olasz anarchista, [[Erzsébet magyar királyné|Erzsébet császárné és királyné]] gyilkosa.
 
Olasz munkásnő törvénytelen gyermekeként született, [[árvaház]]ban és különböző nevelőszülőknél nőtt fel. Tízéves korától munkára fogták. Három és fél évig a lovasságnál szolgált, az [[1896]]-os [[Első olasz–etióp háború|abesszíniai hadjáratban]] kitüntette magát. Ezután Svájcban[[Svájc]]ban telepedett le, alkalmi munkákból élt.
 
Mivel nyomorúságos körülmények között nőtt fel, és egész életét a létminimumon töltötte, egyre nőtt benne a gyűlölet az uralkodó osztály iránt. Egyre inkább az [[anarchizmus]] felé fordult, ezzel foglalkozó műveket tanulmányozott. Miután [[I. Umberto]]Umbertó olasz király]] rendőrsége és katonasága [[Milánó]]ban vérbe fojttatottfojtott egy munkásfelkelést, Lucheni bosszút esküdött, de nem volt pénze [[Olaszország]]ba utazni.
 
Úgy döntött, mindenképpen megöli az arisztokrácia egyik tagját, lehetőleg valamelyik uralkodócsaládét. Eredetileg az orleansi herceget akarta meggyilkolni, később azonban Erzsébet császárné mellett döntött, mert a herceg a várttal ellentétben nem utazott Genfbe, Erzsébetről pedig köztudott volt, hogy kevés [[testőr]]rel járkál. Lucheni felkészült a [[emberölés|gyilkosság]]ra, egy [[anatómia]]i atlaszban nézte meg, hol van az ember [[szív]]e, és vásárolt egy [[reszelő]]t, melyet élesre köszörült.
 
Erzsébet [[inkognitó]]ban utazott [[Genf]]be, de egy újság – máig nem tudni, honnan szerzett információ alapján – megírta érkezését. A királyné a ''Beau Rivage'' hotelban szállt meg; Lucheni [[1898]]. [[szeptember 10.|szeptember 10-én]] délelőtt ott várakozott a hotel előtt, jobb kabátujjába rejtve a gyilkos eszköznek szánt reszelővel. Mikor Erzsébet és udvarhölgye, [[Sztáray Irma]] grófnő elsétáltak mellette, ő odarohant, bepillantott a napernyő alá, hogy megbizonyosodjon róla, valóban a királyné az, majd fellökte és közben szíven szúrta. Erzsébet elesett, de a járókelők felsegítették. Ekkor még nem tudta, hogy halálos sebet kapott, olyan erősen be volt [[Fűző|fűzve]], hogy a szúrást is alig vette észre, és azt hitte, az ismeretlen csak az óráját akarta ellopni. A menekülő Luchenit időközben pára arrajárókelők járó ember feltartóztattafeltartóztatták és átadtaátadták a rendőrségnek.
 
Erzsébet még saját lábán eljutott a sétahajóig, amivel kirándulni indultak volna; itt esett össze, és a sebet issebét csak ekkor vették észre. Sztáray grófnő elmondta a kapitánynak, hogy az inkognitóban utazó hölgy [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] császárnéja és súlyosan megsebesült. A hajó visszafordult, a kikötőből a szállodába vitték Erzsébetet, de az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.
 
Lucheni büszke volt tettére és örült, mikor megtudta, hogy Erzsébet valóban meghalt. [[november 10.|November 10-én]] életfogytiglani börtönbüntetése ítélték. Több mint tíz évnyi raboskodás után, [[1910]]-ben felakasztotta magát cellájában a [[nadrágszíj]]ával.