„Götz László” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
40. sor:
[[1981]]-ben kezdte el magánkiadásban publikálni azokat az őstörténeti dolgozatait, melyek a „[[Neolitikus forradalom|neolit forradalommal]]” összefüggésben teljesen új alapokra helyezték az etnikumok, kultúrák és a nyelvek rokonságának kérdését. Élesen bírálja az „indogermán” és a „finnugor” iskola nézeteit, követelve valamennyi segédtudomány bevonását a magyar és az egyetemes történelem, illetve nyelvészet vizsgálatába. Műveiben kiemelten foglalkozik a sumér kultúrával és nyelvvel. A sumér idiómát az újkőkori, kőrézkori ([[eneolitikum]]) és kora bronzkori Elő-Ázsia legfontosabb dialektusának tartja. Az ősi elő-ázsiai nyelvi koiné, a sumér és más közel-keleti nyelvek hatása – véleménye szerint – a későbbi civilizációkra felmérhetetlen volt.
 
Kritikája végső soron a Herrenvolk-teóriával közös talajon fogant indogermanisztika és a hangtörvényes nyelvészkedés ellen irányul. Nem hisz benne, hogy az ún. [[szabályos hangváltozások]] mindenütt, valamennyi népnél érvényesülnének, és rámutat, hogy ez csak úgy volna lehetséges, ha feltételeznénk egy egyetemes és transzcendens mozgatóerő létezését. A szabályos hangváltozásokkal szemben a nyelvfejlődésben a szemantikai változásokra, az emberi elme kreativítására helyezi a hangsúlyt, és a [[struktúrálisstrukturális nyelvészet]] módszerével dolgozik. Ebben az összefüggésben bírálja a finnugrisztika módszereit és következtetéseit is. Rámutat az indogermán és a finnugor irány kialakulásának tudománypolitikai kapcsolódásaira.
 
Következtetéseinek levonásakor az ún. radiokarbon-törésvonal létét nemcsak figyelembe veszi, de kialakulására is magyarázatot ad [[Jakucs László]] geológus és [[Makkay János]] régész nyomán. „Ezt a fejezetét tanítani kellene, annyira lényeges … A <sup>14</sup>C-es eredmények alkalmazásával két ellentmondó iskola keletkezett …Götz László a természettudományos szakember mélyreható vizsgálata után fel tudta tárni az ellentmondás okait…” – olvashatjuk László Gyulától.