„Sturmhaubitze 42” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
25. sor:
== Leírás ==
A háború előrehaladtával a 75 mm-es rohamlövegek tűzereje egyre kevésbé volt elegendő eredeti (támogató) feladatuk ellátásához. Ezért a 75 mm-es StuK 40 löveget a 105 mm-es, L/28-as csőhosszúságú [[10,5 cm leichte Feldhaubitze 18|leFH 18]] tarackra cserélték (ugyanezt a löveget használták fel a [[Wespe]] önjáró lövegekhez is). Az új jármű, amelynek lövegét leszámítva szinte minden egyes alkatrésze megegyezett a StuG III Ausf. G-vel, a Sturmhaubitze 42 (StuH 42) típusjelzést és az Sd.Kfz. 142/2-es típus-sorszámot kapta. A 105 mm-es tarack maximális elméleti lőtávolsága 12 325 méter volt, amit azonban sosem használtak ki, mivel szinte mindig közvetlen irányzással, alacsony szögtartományban tüzeltek vele. A Sturmhaubitze 42 igen hatékony fegyvernek bizonyult: 105 mm-es, 15,55 kg-os (ebből 1,38 kg robbanóanyag) ''Sp.Gr. 34'' típusú gránátja 40 méteres körzetben fejtett ki hatékony repeszhatást, amely a StuG III-as rohamlövegeknél alkalmazott 75 mm-es, 5,74 kg-os (ebből 0,68 kg robbanóanyag) hasonló típusú gránátjának 15 méteres teljesítményéhez képest jelentős előrelépést jelentett. A StuH 42 tehát kiváló gyalogsági támogató fegyvernek bizonyult.
A StuH 42-es lőszer-javadalmazásának a 26 ''Sp.Gr. 34'' típusú repesz-romboló gránátja mellé 10 darab kumulatív-töltetű páncéltörő-gránát is tartozott: míg a ''Gr. 39 rot/HL/B'' maximálisan 90 mm, addig a ''Gr. 39 rot/HL/C'' 100 mm páncélzatot volt képes „átégetni” a lőtávolságtól függetlenül. Komoly gondot okozott azonban a lövedékek rendkívül alacsony kezdősebessége (495 m/s), aminek következtében mozgó célpontok (pl. [[harckocsi]]k) ellen csupán 500 méternél kisebb távolságból lehetett hatékonyan alkalmazni. A problémát tovább fokozta a tarack alacsony tűzgyorsasága (3-5 lövés/perc) is. A StuH 42-es viszonylag gyenge páncélzata miatt nem, vagy csak végszükség esetén engedhette meg magának azt a „luxust”, hogy egy harckocsit 500 méternél közelebb engedjen magához. A rohamtarack a StuG III-al ellentétben tehát páncélvadász szerepkörben igencsak korlátozott mértékben volt alkalmazható.
| |||