„Japán Birodalmi Hadsereg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Ideológia: terminus
44. sor:
[[Fájl:Emperor Hirohito coronation 1928.jpg|bélyegkép|''[[Hirohito]]'' császár]] A japán [[nacionalizmus]] egyet jelentett azzal, hogy ''egy gazdag országnak erős a hadserege'', és a [[hadsereg]] erre az évszázados hagyományra épült. A Japán Haderőben harcolni egyet jelentett a császárnak tett szolgálattal. Minden katona úgy hitte, hogy nagy megtiszteltetés a császárért meghalni – mint a szamurájok, akik inkább meghaltak, de nem hoztak szégyent az uraikra) –, és ez mélyen beivódott a katonai kultúrába.
 
A [[Jamato Damasidamasii]], az ősökősi szellemejapán szellem a katonák számára a a halál előtti becsületszerzést, és a végsőkig való harcot diktálta. Neveltetésük szerint ha valakit elfogtak, vagy gyáván viselkedett, a családjára és a hazájára hozott szégyent. A császár katonái harc vagy támadás előtt gyakran kiáltották ’banzáj’-t, mellyel a nemes eszméiket éltették. A harcosoknak szóló „[[Busidó]] kódex” részletezte a követendő viselkedési normákat, például megtiltotta a fogságba esést.
 
A Császár hatalma csak névleges volt, az igazi hatalom a bürokraták kezében volt. Bár elméletileg a Császár volt a hadsereg főparancsnoka, gyakorlatilag bármivel egyetértett, amiben a kormány kikérte a véleményét. A Japán Császári Hadseregben csak két császárnak volt főparancsnoki rangja, Taisónak és Sóvának ([[Josihito]] és [[Hirohito]]). Ünnepélyes alkalmakkor a császár főparancsnoki egyenruhát hordott, és a Császári Hadsereg tisztelgett neki megjelenésekor.