„II. Kristóf dán király” változatai közötti eltérés

}}

 

 

Kristóf [[V. Erik dán király]] második fiaként látta meg a napvilágot és [[1319]]-ben bátyja, [[VI. Erik dán király|VI. Erik]] halála után került a trónra. Elődeihez hasonlóan az ő uralkodását is a monarchia és az egyház hatalmi vetélkedése kísérte végig<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4, 399. oldal</ref>. Még hercegként maga is szembefordult a királyi hatalommal<ref name=uralkodok/>. Bár a rendek jogait növelte, erőszakos természete miatt [[1326]]-ban elűzték<ref name=pallas /><ref name=uralkodok/> és helyére távoli rokonát, a gyermek [[III. Valdemár dán király|III. Valdemár]]t tették meg királynak. [[1329]]-ben visszakapta a trónját, megtette fiát, Eriket társuralkodónak, de [[1332]]-ben újra elűzték<ref name=pallas />. Még abban az évben meg is halt.