„Vitigis keleti gót király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
'''Vitigis''', más írásmóddal '''Vitiges''', '''Witiges''' (? – [[541]]/[[542]]) [[536]] és [[540]] között az [[Gótok#Keleti gótok (osztrogótok, greuthungok)|osztrogótok]] királya. Végzetes háborúba bonyolódott a Keletrómai Birodalommal<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4, 687. oldal</ref>.
[[Amalasuntha]] egyetlen leányának, Matasunthának férje, az osztrogót sereg hadvezére. A lemondatott és meggyilkolt [[Theodahad keleti gót király|Theodahad]]ot követte a trónon<ref name=uralkodok/>; e véres eseményre akkor került sor, amikor a sikeres biyánci hadvezér, [[Belisarius|Beliszariosz]] előretört [[Róma]] felé<ref name=uralkodok/>. Az új uralkodó csupán kis helyőrséget hagyott hátra az Örök Városban, és erőit [[Ravenna|Ravenná]]ban gyűjtötte össze, ahol uralmának legitimálása érdekében feleségül vette Matasuinthát [[Theoderich keleti gót király|Nagy Theoderich]] unokáját<ref name=uralkodok/>. [[Silverius pápa]] azonban Vitigis távollétében Rómát átadta Beliszariosznak<ref name=uralkodok/>.
Az osztrogótok [[537]]-ben tértek vissza, és ostrom alá vették a várost<ref name=uralkodokfolyt>''Uralkodók és dinasztiák'', 688. oldal</ref>. Beliszariosz védőseregét a vízvezetékek elvágásával akarta Vitigis legyőzni, de a víz a gót tábort változtatta maláriás mocsárrá<ref name=uralkodokfolyt/>. Amikor [[I. Justinianus bizánci császár|I. Justinianus]] keletrómai császár erősítést küldött, Vitigis kénytelen volt három hónapos fegyverszünetben megállapodni<ref name=uralkodokfolyt/>. Ezt viszont Beliszariosz szegte meg: Picenum megszállása után mind közelebbről fenyegette Ravennát<ref name=uralkodokfolyt/>. [[538]] [[március]]ában a gótok kénytelenek voltak felhagyni Róma ostromával<ref name=uralkodokfolyt/>. Még két évig tartották magukat Észak-Itáliában, de [[540]] [[tavasz]]ára már csak a ravennai erődítmény maradt a kezükön<ref name=uralkodokfolyt/>.
Az osztrogót állam megmentése érdekében Vitigis hajlandó volt lemondani, mire a gót törzsfők magát Beliszarioszt hívták meg a trónra<ref name=uralkodokfolyt/>. A bizánci hadvezér az ajánlat elfogadásának örvén bevonult Ravennába, elfogatta Vitigist, Matasunthát és a gót előkelőségeket, elkobozta Theoderich kincstárát, és a foglyokkal együtt Konstantinápolyba küldte<ref name=uralkodokfolyt/>. Vitigis itt halt meg még ebben az évben, anélkül, hogy utódot hagyott volna hátra. Halála után neje, [[Matasunta]] férjhez ment a bizánci császár unokaöccséhez, Germanushoz.
| |||