„Nagy-Sárrét” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Szent István –> I. István magyar király
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Szent István –> I. István magyar király)
A Sárrét, zord mocsaras, nádas emberi letelepedésre szinte alkalmatlannak tűnő terület volt egykoriban. Mégis már a [[honfoglalás]] előtt is lakták, szétszórt kis lakosszámú települések sűrűn fordultak elő a Sárrét szárazabb helyein. Nehezen megközelíthető helyek voltak ezek, melyek természetes védelmet nyújtottak az ott lakók számára, ugyanakkor bőven ellátta a lakosságot élelemmel, tüzelővel.
 
A letelepüléskor a [[Borsa]], [[Csolt]] és [[Vatha]] nemzetség kapta meg a területet. A [[I. István magyar király|Szent István]] király által elrendelt templomépítések itt nagyon lassan mentek végbe, részben azért mert helyben nem állt rendelkezésre jó építőanyag, a köveket a [[Bihar-hegység|bihari hegyekből]] hozták. Másik ok a keresztényellenes mozgalmak, melyek főleg innen indultak például a [[Vata-féle pogánylázadás]]. [[1241]]-ben, [[Kada Kán]] által vezetett [[tatárok|tatár csapatok]] dúlták fel a településeket, de később szinte minden falut újjá építettek. [[1550]] körül kezdett terjedni a [[reformáció]], a helyiek igen korán felvették az új vallást, [[református]]sá vált a lakosság nagy része. [[Gyula (település)|Gyula]] eleste után [[1566]]-ban a Sárrét déli fele török uralom alá került, [[1660]]-ig [[Nagyvárad|Várad]] elestéig [[Szeghalom]]nál volt a határ a [[Török Birodalom]] és [[Erdély]] között. Ez azzal is járt, hogy a falvakat állandóan pusztították, némelyik többször is elnéptelenedett. Várad [[1692]], és Gyula [[1695]]-ben történt visszafoglalása után, a falvak fokozatosan benépesültek, de számuk alaposan megfogyatkozott.
 
[[1720]] után a települések fejlődése általában egyenletes volt, többségük ma is létezik. Helyi jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a mocsarak a határokat bizonytalanná tették, sok határper is folyt emiatt. [[1720]] után nagy határrendezések voltak, Szeghalom, [[Füzesgyarmat]] és [[Csökmő]] hovatartozása sokáig volt vita tárgya. Az ez utáni időszakot csendes fejlődés jellemezte, szaporodtak a házak, ezek azonban még mindig sár-, vályogfalú és nádtetős épületek voltak. A lakosság a kezdetektől egészen a folyók szabályozásáig, és a mocsarak lecsapolásáig, szabad tartásos, rideg állattenyésztéssel foglakozott. A vizek szabályozása után a mocsarak gyorsan kiszáradtak, és a nádasok felégetése után beindult az intenzív földművelés.
116 360

szerkesztés