„Karmester” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb formai javítások |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
A '''karmester''' előadóművész; a nagyobb [[zenekar|zenei együttesek]] vezetője, mind a próbákon, mind az előadásokon. A zenekar összjátékát kézmozdulatok jelrendszere segítségével irányítja.
Napjaink karmesterének munkáját három részfeladatra szokás osztani
* Ő határozza meg a próbákon és az előadásokon azt a [[tempó]]t, melyhez minden muzsikus alkalmazkodik – ez az együttes játék legfontosabb alappillére.
* Ő az, aki előadói kérdésekben döntéseket hoz, azaz
* Egy modern karmester részt vesz a zenekar körüli irányítási, adminisztratív feladatok ellátásában is. A modern karmesteri munka ezáltal kiegészül egyéb feladatokkal is, amit a művészeti vezető, zeneigazgató, vezető karmester,
== Kialakulás ==
[[Kép:Conductingbaton.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Vezénylésre alkalmas pálca]]
A mai karmesterség a [[19. század]] folyamán alakult ki. Előzményének tekinthetjük az ''énekmesterek'', ''karvezetők'' ([[kapellmeister]]ek) tempót diktáló kézjelzéseit ([[15. század|15]]
* A zenekarok létszáma megnőtt, az ekkoriban komponált zenekari művek – melyek elsősorban [[Ludwig van Beethoven]] szimfóniáinak példáját követték – bonyolultabbá, összetettebbé váltak.
* Az Európa-szerte utazó virtuózok, mint [[Niccolò Paganini]] vagy [[Liszt Ferenc]], igen magas művészi és technikai színvonalon muzsikáltak, mely a közönség részéről olyan elvárást teremtett, melynek megfelelni a régi együttes muzsikálási hagyomány szellemében már nem lehetett.
* A közönség azt is elvárta, hogy egy-egy koncert köthető legyen egy személyhez, akit dicsérni vagy szidni lehetett. Igen sokáig a karmesterek egyben zeneszerzők is voltak: [[Felix Mendelssohn Bartholdy|Felix Mendelssohn]], [[Hector Berlioz]], [[Richard Wagner]]. Utóbbi kettő írásban is kifejtette vezényléssel kapcsolatos elképzeléseit.
* Nagyon jelentős volt Liszt Ferenc karmesteri működése is. Fokozatosan vált a vezénylés önálló zeneművészeti alkotó tevékenységgé. A 19. század végén vezénylő karmesterek már nagyon hasonlóak voltak mai kollégáikhoz.
[[Fájl:Sasha MAKILA VIII Międzynarodowy Konkurs Dyrygentów FS 2007 001.jpg|
== Karmester feladata ==
22. sor:
A vezénylés a két kéz egymást kiegészítő, közös munkája.
A
Egy-egy előadás kidolgozottsága a próbamunkától függ. Vannak végtelenül sokat próbáló karmesterek (mint Mengelberg vagy Celibidache), van, aki az előadásra tartalékolja energiáit. A próbán követett stratégia is sokféle lehet. Van, aki végigjátssza a teljes darabot, és utólag visszatér a javítandó helyekhez, más, amint problémát érzékel, leállítja a zenélést, és a zenekar újra kezdi az adott helytől. Van, aki teljesen kidolgozott elképzeléssel érkezik meg az első próbára, és van, aki hagyja folyamatosan alakulni a hangzást és a műről alkotott elképzelését. Bármilyen módszerrel folyik a próba, alapvető fontosságú, hogy a karmester alapos, elemző módon ismerje a partitúrát, az adott zeneszerző és a kor stílusát. Ismernie kell valamennyi zenekari hangszer tulajdonságát, játékmódját és e játékmód alapvető szakkifejezéseit, hogy elképzeléseit az egyes hangszeresekkel meg tudja értetni.
A karmesterség a mai napig őrzi azt a tulajdonságát, mely elsősorban a közönség elvárásainak megfelelve alakult ki. Ez mára kiegészült azzal, hogy a koncerten a vezénylés már nem csak a zenekarnak szól, hanem a közönségnek is. A mozdulatok koreográfiája felhívhatja egyes részletekre a közönség figyelmét, segít azonosulni a zeneművek érzelmi töltésével, egyfajta színpadi látvány, ami megkönnyíti a kapcsolatteremtést a passzív hallgatóság, valamint a zenekar és az elhangzó mű között.
== Lásd még ==
* [[Karmesterek listája]]
{{Portál|zene||opera}}
|