„Horányi Elek” változatai közötti eltérés

a
Bot: Fixing redirects
a (Bot: Fixing redirects)
1752. október 22-én [[Privigye]]n a piarista rend tagja lett. Két év szerzetesi próba után 1754-ben Pesten bölcsészetet tanult. Szerzetesi fogadalmát [[1755]]. [[január 14.|január 14-én]] tette le, ezzel végleg belépett a piarista rendbe. A rend a tehetséges fiút [[Róma|Rómába]] küldte tovább tanulni. Rómában a Nazarenum collegiumban, később a szent Pantaleonnál a természettudományokban rendkívüli előmenetelt tanúsított, ennek köszönhetően Severinio Miklós, a nápolyi rendfőnök [[Nápoly]]ba hívta tanítói állás betöltésére, ezt azonban nem fogadta el, inkább Rómában 1757–58-ban [[teológia|teológiát]] hallgatott. Iskolái után utazgatott: [[Firenze]] és [[Pisa]] után [[Svájc]]on és [[Németalföld]]ön át [[Anglia|Angliába]] utazott.
 
Magyarországra [[1758]] végén tért vissza. A rend Vácra küldte a piarista gimnázium alsóbb osztályainak tanítására. [[1759]]. [[június 5.|június 5-én]] miséspappá szentelték. [[1761]]-ben [[Nyitra|Nyitrára]] utazott nyelvtantanárnak, [[1762]]-ben a rend [[Kecskemét]]re küldte. Itt írta meg "Oratio pro arte poetica" című munkáját, mely nagy elismerést szerzett neki. Tapolcsányi, a [[piaristák|piarista rend]] provincialisa, titoknokának választotta, ő azonban [[1764]]-ben ismét visszatért a tanítói pályára. [[1765]]-ben Kecskeméten, [[1766]]-ban [[Magyaróvár]]ott költészetet és ékesszólást tanított.
 
[[1767]]-ben beteljesült régi vágya: [[filozófia|bölcselet]]tanár lett Vácon. Ekkor fordulóponthoz jutott életében és tudományos működésében: elkészítette nagy műve, a ''Memoria Hungarorum'' vázlatát. E munka miatt rendjétől teljes szabadságot és a tanítástól való felmentést kapott. [[1770]]-ben [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] utazott, ahol a fenti munka tervezetét (Prodromus) kiadta, [[1771]]–[[1774]]-ig pedig Nyitrán, Tatán, Pesten és végül Budán testvérénél visszavonultan élt, munkájához adatokat gyűjtve. A mű [[1775]]-[[1776]]-ban jelent meg. Megjelenése után Horányit több tudós társaság is tagjává fogadta: a [[berlin]]i, [[lipcse]]i, jénai, hessen-homburgi, [[svájc]]i és bajor tudós társaságok küldték meg neki megtisztelő oklevelüket.
19 683

szerkesztés