„Gyulai Pál (történetíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
kiegészítés a megadott forrásból |
||
4. sor:
== Élete ==
Gyulai családi hátteréről keveset tudni. Az 1577-ben kelt nemesítő levele szerint „plebejusi, nem nemesi állapotban” született. Apja Gyulai Szabó Miklós, anyja Walkay Márta volt. János nevű öccse [[Báthory István]] lengyelországi hadjárataiban tisztként vett részt, név szerint nem ismert lánytestvére pedig [[Bethlen Miklós]] kancellár dédanyja volt.<ref>Horn 2009: 249.</ref>
A szerény sorból származó Gyulai [[Kolozsvár]]on kezdte tanulmányait, majd [[Bekes Gáspár]] támogatásával [[Padova|Páduában]] végezte az egyetemet (1571).<ref>Szinnyei, a ''Magyar életrajzi lexikon'' és a {{MNL}} szerint Bolognában is tanult; de ennek semmilyen írásos nyoma nem maradt l. Szabó 1974: 12.</ref> Az Itáliában töltött öt év alatt megtanult [[olasz nyelv|olaszul]], tovább tanulmányozta a már otthon elsajátított [[latin nyelv|latin]] és [[görög nyelv]]et, [[filozófia|filozófiával]] foglalkozott, emellett az orvosi tudományokból is oklevelet szerzett.▼
▲
1572 végén – 1573 elején visszatért Erdélybe, és a Bécs által támogatott trónkövetelő Bekes Gáspárhoz csatlakozott. 1573 októberében [[Báthory István]] megostromolta Bekes [[fogaras]]i várát. Bekes kiszökött a várból, kincseinek őrizetével Gyulait bízva meg, és meghagyta neki, hogy értékes jószágait adja át Báthorynak, nehogy a fosztogatók kezére jussanak. Gyulait gyanúba fogták, hogy a rábízott javak nagyobb részét elrejtette, ezért és a titkos tervek miatt, amelyeket állítólag Báthory ellen szőtt, bebörtönözték.
11 ⟶ 13 sor:
[[Fájl:BookPalGyulay1580.jpg|bélyegkép|Az 1580-ban megjelent könyv a második orosz hadjáratról]]
1577-től Gyulai a lengyel királyi koronát elnyert Báthory István titkára volt, s ebben a minőségében a király közvetlen környezetéhez tartozott. Vele volt akkor is, amikor 1577-ben hadjáratot indított [[Gdańsk|Dancka]] városa ellen. A harcokban kitüntette magát, és még a hadjárat vége előtt, 1577. november 4-én [[Malbork|Marienburg]] alatt János nevű testvérével együtt nemességet nyert. 1578-tól Gyulai az erdélyi ügyeket intéző kancellária helyettes vezetője lett az erdélyi kancellárrá kinevezett [[Kovacsóczy Farkas]] utódaként. Mivel felettese, Berzeviczy Márton, sokat utazott, Gyulai gyakran látta el a kancellári teendőket. 1579-ben Báthory István [[IV. Iván orosz cár]] ellen fordult, célja [[Polack|Polock]] várának elfoglalása volt. Az ostromnál Gyulai ismét kitűnt vitézségével. 1580-ban, amikor Báthory ismét az orosz hadak ellen indult, Gyulait követségbe küldte Erdélybe, hogy a hadjáratához az erdélyi rendek támogatását kérje. Erről a második orosz hadjáratról szól Gyulai műve: ''Commentarius rerum a Stephao rege adversus magnum Moscorum ducem gestarum anno 1580'' (Emlékirat István királynak az oroszok nagyfejedelme ellen 1580-ban viselt háborújáról), amely 1581-ben megjelent a Báthory tetteiről szóló, Rómában kiadott gyűjtemény részeként is.
1582-ben a király megbízásából követségben járt [[Krakkó]]ban, illetve a [[Gniezno|gnieznói]] érseknél. 1583-ban amikor Báthory az addigi tizenkét tagú kormányzótanács helyett triumvirátusra kívánta bízni Erdély vezetését, az utasításokat tartalmazó okmányt Sibrik György kapitány és Gyulai Pál vitték el az erdélyi rendeknek. Az okmányt Gyulai olvasta fel a tanácsnak, és ő kapott megbízást arra is, hogy ellenőrizze a két évvel korábban meghalt [[Báthory Kristóf]] temetésének lebonyolítását. 1584-ben és 1585-ben újra Erdélyben járt a király megbízásából.
21 ⟶ 23 sor:
1591-ben részt vett a gyulafehérvári tanácskozásban, amelyen a főurak elhatározták, hogy véget kell vetni a [[Báthory Zsigmond]] fejedelem és unokatestvére [[Báthory Boldizsár]] közötti viszálynak, ha másképp nem lehet, Báthory Boldizsárt ki kell űzni az országból vagy kivégeztetni. A gyűlésnek ezen titkos határozatáról Gálfi János és Gyulai értesítették a fejedelmet, akinek Carillo nevű gyóntatója azonban Báthory Boldizsárnak is továbbadta az értesülést. A Báthory Boldizsár haragjától tartó urak mindent Gálfira és Gyulaira hárítottak. 1592. december 10-én a fejedelemmel időközben kibékült Báthory Boldizsár – Báthory Zsigmond beleegyezésével<ref>Benkő 1999: 303.</ref> – katonáival Abafáján darabokra kaszaboltatta Gyulait.
Gyermek nem maradt utána. Végrendeletében latin és görög könyveit a [[brassó]]i városi könyvtárra hagyta. Ezer forintot hagyományozott „az [[kolozsvár]]i és [[marosvásárhely|székelyvásárhelyi]] scholákban tanuló szegény deákok segítségére.”<ref>Szabó 1974: 62.</ref> Az 1607-es kolozsvári országgyűlés rehabilitálta a jogtalanul kivégzett Gyulait.
Tragikus életét [[Kemény Zsigmond]] dolgozta fel ''Gyulai Pál'' (Pest, 1847) című öt kötetes regényében. Mellékszereplőként megjelenik [[Jósika Miklós]] ''Jósika István'' című regényében is.
36 ⟶ 38 sor:
== Források ==
* '''Benkő 1999:''' {{TrSpec|11}}
* '''Horn 2009:''' Horn Ildikó: ''Hit és hatalom: Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története.'' Budapest: Balassi. 2009. ISBN 978-963-506-793-0
* '''Kenyeres 1967:''' ''Magyar életrajzi lexikon I. (A–K).'' Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05705.htm On-line elérés]
* '''MNL 1999:''' {{MNL|9|59}}
| |||