„Me 210” változatai közötti eltérés

657 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
a (→‎Külső hivatkozások: II. vh. --> Második vh.)
 
==A magyar változat==
A Messerschmitt Me 210-et [[Magyarország]]on is gyártották az [[1941]]. június 6-i német–magyar államközi egyezmény alapján, a Dunai Repülőgépgyár Rt. Horthy-ligeti ([[szigetszentmiklós]]i) üzemében. Az [[1943]]első magyar gyártású Messerschmit 210Ca-1 teszt repülésére 1942 december 21-én került sor Eszenyi Dénes repülőszázados vezetésével. A Honvéd légierő az első két gépet 1943 juliusában állította hadrendbe. [[1944]] közöttáprilis Magyarországon1-ig 270 Me–210Ca–1 készült közela háromszázDunai gépbőlRepülőgépgyárban és 160 db került a Magyar Királyi Honvéd Légierő birtokába, Me–210Ca–1110 pedig a [[Luftwaffe]] névenálományába. A gép alapfegyverzetét a magyar tervezők megváltoztatták, így a törzsbe építettek egy M 36 mintájú, 40mm-es gépágyút, valamint a szárnyak alá függesztettek egy-egy 152 mm-es űrméretű rakétaindítófüstvető rakéta indító blokkot. A korszerű, nagy tűzerejű gépekkel hároma gyorsbombombázó102/1-es '''Sas''' a (102./2-es gyorsbombázó'''Tigris''' osztály), egyés honia légvédelmi'''Villám''' gyorsbombázó rombolószázadokat és egyaz 5/1-es '''Bagoly''' éjszakai vadásszázadot szereltekszerelték fel. A típussalSas felszereltés magyara alakulatokTigris gyorsbombázó századok 1944 gyarán több eredményes támadást hajtottak végre a Szovjetunió területén található vasúti célpontok ellen. 1944 márciusától részt vettek a Magyarországot bombázó [[amerikai]] légikötelékek elleni harcokban, majdis. Majd alacsonytámadó feladatkörben pusztították a Magyarországon harcoló [[szovjet]] és [[Románia|román]] csapatok utánpótlási útvonalait, akadályozva az ellenséges felvonulást a [[torda]]i és [[tiszántúl]]i csatákban, majd a [[Budapest]] környéki és [[dunántúl]]i harcokban. A még 1945 márciusában is aktivan harcoló alakulatot az ausztriai [[Parndorf]] refülőterére költöztették ahol a német hadsereg a még használható gépeket a földön megsemmísítette, hogy azok ne kerüljenek szovjet kezekbe.<ref>Becze Csaba: Az arany sas nyomában, Puedlo; Budapest, 2008.</ref>
 
== Jegyzetek ==