Az ouzo készítésekor 96 térfogatszázalékos mezőgazdasági eredetű etil-alkoholt párolnak le rézüstökben, miután [[ánizs]]t és más fűszereket, például [[csillagánizs]]t, [[koriander]]t, [[szegfűszeg]]et, vagy [[fahéj]]at áztattak bele. A szeszhez olykor (legfeljebb 0,05%-nyi) természetes anetolt ([[anetolánizsolaj]]t (ánizsolajat) adnak. Az fűszerezés receptje sokszor gondosan őrzött cégtitok, mivel ez különbözteti meg egyik ouzo-t a másiktól.<ref name="EM"/>. A végeredmény egy ízes alkoholos oldat, melyet ''ízesített etil-alkoholnak'', vagy gyakrabban ''ouzo-élesztőnek'' neveznek — görögül ''μαγιά ούζου'', ami félrevezető, hiszen a gyártás alatt nem történik erjedés. Az ''ouzo-élesztőt'' ezután általában 96%-os tiszta szesszel keverik (a görög törvény szerint azonban a szesztartalom 20%-a ''ouzo-élesztő'' kell, hogy legyen), végül legtöbbször cukrot adnak hozzá, majd vízzel hígítják, általában kb. 40%-os (de legfeljebb 37,5%-os) alkoholtartalmúra. Bizonyos gyártók, pl. a Varvayiannis, Babatzim és Pitsiladis nem adnak hozzá tiszta szeszt, hanem a vízzel (esetleg cukorral) kevert ''ouzo-élesztőt'' forgalmazzák. Jellemzően ez a legjobb minőségű és a legdrágább típus.
Az ouzo készítésekor nem történik erjedés, vagy többszörös lepárlás, míg a tsipouro-nál (mely közelebb áll az olasz [[grappa]]-hoz) igen.
