[[Fájl:Cotel01.jpg|bélyegkép|Cotel Ernő szobra, [[Schaár Erzsébet]] alkotása a [[Miskolci Egyetem]] aulájában]]
'''Cotel Ernő''' ([[Salgótarján]] [[1879]]. [[április 23.]] – [[Budapest]] [[1954]]. [[november 8.]]) kohómérnök, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagja.
Felsőfokú tanulmányait a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Királyi József Műegyetem]] gépészmérnöki szakosztályán kezdte. Innen [[1897]]-ben az első félév után a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiára iratkozott át, ahol [[1902]]-ben vaskohómérnöki oklevelet szerzett. A kaláni (nándorhegyi) vas- és acélgyárban helyezkedett el, de 1903-tól egy évig a selmeci akadémia Bányavegytani Tanszékén tanársegéde. Ezt követően tíz évig ismét a kaláni Bánya- és Kohótársaság nándorhegyi[[nándorhegy]]i hengerdéjében dolgozott mérnökként, majd főmérnökként. [[1912]]-től [[1918]]-ig a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű korompai[[korompa]]i durvahengerműjének, majd a gyár főmérnöke, [[1921]]–[[ és 1922]] között igazgatója. Az [[első világháború]]ban katonai szolgálatot teljesített, mérnök-hadnagyként.
[[1923]]-ban a [[Sopron]]ba áttelepült Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán vállal feladatot, a vaskohászat rendes tanára, a Vaskohászattani tanszék vezetője. Az 1924/25.-ös tanévben a Vas- és fémkohászati osztály dékánja, az 1930/31. és 1931/32. tanévben a főiskola rektora volt. [[1926]]-ban a budapesti műegyetemen magántanári képesítést szerzett a vasipari hengerlés és a kovácsolható vas gyártása témákban. [[1945]]-ben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, kohó- és erdőmérnöki Karának dékánja. [[1925]]-től [[1929]]-ig az [[Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület]] alelnöke volt. [[1945]]-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, később tanácskozó tagja. [[1949]]-ben tagságát – politikai okok miatt – megszüntették, és csak 1989-ben állították vissza (Cotel Ernő [[1937]] és [[1944]] között a parlamenti felsőház tagja volt).
A nemzetközi kitekintésben is fontosnak számító írásai, könyvei az [[1920-as évek|1920]]–[[1950-es évek|501920–1950-es években]] jelentek meg itthon és külföldön. Több jelentős találmányt dolgozott ki. Feltalált egy elliptikus szelvényű forgóaknás gázfejlesztőt, ő vezette be Magyarországon először a ''Siemens-Martin''-kemencék automatikus ellenőrzését, új típusú martinkemencei tűzfejet fejlesztett ki.
