„Junkers G 23” változatai közötti eltérés

a
→‎Története: elirasok jav.
(→‎Története: elgép.)
a (→‎Története: elirasok jav.)
Az [[Junkers F 13|F 13]] fejlesztése után a gyártó egy többmotoros változat kialakítását tűzte ki célul. Az új típus ''G 24'' néven készült el, azonban az 1923-ban bemutatott gép három ''Junkers L 2'' típusú motorja túl nagy összteljesítményt adott le (egyenkénti 144 kW), ezért a Nemzetközi Légiszállítás-ellenőrző Bizottság megvétózta a gyártását a [[Versailles-i békeszerződés]]re hivatkozva. A fejlesztőknek új erőforrások után kellett nézniük. Így esett a választás a 118 kW teljesítményű Mercedes D IIIa motorra, melyből kettőt a szárnyfeleken építettek be, az orrba az eredeti L 2-t hagyták.
 
Első felszállását 1924. szeptember 18-án hajtotta végre, melyet géptöréses leszállás követett. A repülési tesztek a [[Nürnberg]] melletti [[Fürth]] közelében folytak, majd kevéssel később a svájci [[Dübendorf]]ban fejezték be a repülési tesztektesztet, a gyártás [[Dessau]]ban zajlott.
 
Az utaskabin kialakítása a kor szelleméhez mérten szokatlan, zárt, 9 utasnak egyedi üléseket helyeztek el. A kabinban világítás és fűtés egyaránt volt. A törzs végében kapott helyet a poggyászszoba, valamint egy fürdőszoba mosdóval és WC-vel. A gépen kétfős legénység tartózkodott (pilóta és utaskiszolgáló).
 
A legtöbb ''G 23''-at a Junkers repülőgépgyár svéd leányvállalata, a [[Limhamn]]-i [[Aktie Bolaget Flygindustri]] átépítettátépítette a ''G 24'' szintjére és többségében külföldi nyílvántartásbannyilvántartásban üzemeltették azokat Németországban. Az 1926 májusi versailles-i korlátozások lejárta után ezt, a szerződést kijátszó gyakorlatot mellőzték. Eztán már ''G 24'' néven gyártották erősebb motorokkal Dessauban.
 
Az első három gépet a svájci [[Ad Astra Aero]] légitársaság vásárolta meg (CH 132, CH 133, ...) 1925-ben. Az első gyártási sorozatot (sorozatszámuk 831–851) a svéd Limhamn-i gyár töbségébentöbbségében átszerelte három darab ''L 2'' motorú ''G 24''-re.
 
== Források ==