„Szuperfolyékonyság” változatai közötti eltérés

A szuperfolyékonyság egy [[halmazállapot]]cseppfolyós anyag rendkívül alacsony hőmérsékleten fellépő, anagyon folyadékoknagy zérushővezetésű belsőés súrlódásúsúrlódásmentes állapota, azaz a nulla [[viszkozitás]]ú állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani.
Azt a hőmérsékletet, amelynél a szuprafluiditás(szuperfolyékonyság) kialakul, lambda-pontnak nevezik.

A jelenség a [[hélium]]-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a [[kvantumhidrodinamika]] tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig [[1937]]-ben sikerült igazolnia [[Pjotr Leonyidovics Kapica|Pjotr Leonyidovics Kapicának]], [[John F. Allen]]nek, és [[Don Misener]]nek. A jelenség a héliumnál azkettő úgynevezett „Lambdalambda-ponton” alakul ki, melyből kettőpont létezik. aAz „alsó” lambda-pont 2,172 [[Kelvin|K]], 0,0497 [[Atmoszféra (mértékegység)|atm]]-nál, és egya „felső” 1,76 K, 29,8 atm-nál.