„Aurelianus római császár” változatai közötti eltérés

| születési hely = [[Szávaszentdemeter|Sirmium]]

Parasztcsaládban született [[Pannonia (provincia)|Pannoniában]], Sirmium (a mai [[Szávaszentdemeter]]) közelében. Katona lett, s erős testalkata, bátor helytállása, vitézsége révén a hadvezérségig emelkedett. [[Marcus Aurelius Claudius római császár|Claudius Gothicus]] lovasságának parancsnoka volt, és mikor a császár meghalt, a Pannoniában állomásozó [[legioRómai légió|legióklégiók]] Aurelianust kiáltották ki császárrá.

Aurelianus jó politikusnak és hadvezérnek bizonyult: 271-ben kiürítette majd átengedte a [[gótGótok]]oknak [[DáciaDacia|Dáciát]], s békét kötött velük, Itáliából kiverte az [[alemannAlemannok|Alemannokat]]okat, visszaszerezte [[HispániaHispania|Hispániát]], s [[271]]–[[272]]-ben és [[273]]-ban sikeres hadjáratot vezetett a "pius Felix Augustus" nevet felvett [[Vaballathus]] és anyja, [[Septimia Zenobia]] uralkodóasszony ellen, aki független [[palmyraPalmüra|palmyrai]]i királyságot akart alapítani, s [[Egyiptom]]ot is elfoglalta. 273-ban az utolsó helyi császár, [[Tetricus]] harc nélkül adta át [[Gallia|Galliát]], amit időközben a barbárok többször is feldúltak.

Rómát a [[tulliusi fal]]nál jóval nagyobb területet körülölelő, 19 kilométeres védőfallal vette körül ''(Mura Aureliane),'' ami máig meghatározza a város belső részének szerkezetét. Véget vetett a pénzhamisításoknak, s gondja volt rendbetennirendbe tenni a birodalom zavaros belügyeit is. A szenátus ([[senatus]]) ''Restitutor orbis terrarum'' címet adta neki, ami annyit tesz: ''a földkerekség helyreállítója.''

Aurelianus is a keresztényüldöző császárok közé tartozott. Az egyház által számontartottszámon tartott tíz nagy keresztényüldözés egyike fűződik nevéhez. Állítólag mielőtt aláírhatta volna az üldözés szigorítását elrendelő parancsait, meghalt, amit a keresztények égi jelnek tekintettek.

275-ben a [[PerzsiaPerzsa Birodalom|perzsák]] ellen vonulva írnoka, [[Mnestheus]] összeesküvést szőtt ellene, melynek áldozatául esett: az írnok, akit egy hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg Aurelianus, azt híresztelte a tisztek körében, hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára. A hír ugyan nem volt igaz, ám katonák megijedtek, s hogy magukat megmentsék a félt kivégzéstől – agyonütötték a császárt.