Balogh Endre (író)

Balogh Endre (Marosvásárhely, 1881. március 30. – Kolozsvár]], 1925. március 8.) erdélyi magyar író.

Életútja

Szülővárosában érettségizett, a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. Jókai és Gárdonyi modorában írott első tárcái, novellái erdélyi és budapesti lapokban jelentek meg. 1920-ban a kolozsvári Napkelet pályázatán Hajnalhasadás c. elbeszélése dicséretben részesült; a Zord Idő, Keleti Újság, Pásztortűz s több budapesti irodalmi lap munkatársa, a Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja.

Az erdélyi magyar középosztály hajótöröttjeinek sorsa foglalkoztatta. Finom megfigyeléseken alapuló lélekrajza, stílusa Peteleihez állt közel, de írásaiban nagyobb súlyt kap az epikum, közvetlenebb a társadalombírálat. Kisregényében bemutatja, hogyan dúlja fel az I. világháború a családi tűzhelyet.

Művei

• Hajótöröttek (öt novella s a Fehér rügy c. kisregény, Kolozsvár, 1922);
• Mesét írok neked (elbeszélések, Kolozsvár, 1925);
• Égő csipkebokor (történelmi regény, befejezetlen kézirat).

Irodalom

• György Lajos: Balogh Endre emlékezete. Búcsúbeszédekkel és bibliográfiával, Kolozsvár, 1925.
• Kicsi Antal: Balogh Endre (1881-1925). Brassói Lapok, 1972/23, 24.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.