„1960-as Formula–1 argentin nagydíj” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Futam: kiegészités
35. sor:
 
== Futam ==
Mivel a brit farmotoros autók nagyon versenyképesek voltak az előző évben, a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] is elkezdett építeni egy ilyen autót, de az 1960-as évadot a régi Dino 246-osokkal kezdték. [[Colin Chapman]] már egy farmotoros autóval, a Lotus 18-assal indult az évadnyitó [[1960-as Formula–1 Argentin Nagydíj|Argentin Nagydíjon]]. Az első versenyt a korábbiakhoz képest később rendezték, de így is többségében előző évi autók indultak. Az egyetlen jelentős változásnak számított, hogy [[Graham Hill]] a [[BRM]] csapathoz csatlakozott.
Moss, Bonnier és Ireland játszott főszerepet a verseny első felében az argentin pályán már szokásos pokoli hőségben. Előbb Moss gépe ment tönkre, majd Bonnier állt be a boxba javításra az első helyről. Ekkor a 23 éves [[Bruce McLaren]] új-zélandi versenyző került az élre és az utolsó tíz körben senkit nem engedett maga elé.
 
Buenos Airesben [[Stirling Moss]] állt a pole pozícióban [[Rob Walker Racing|Rob Walker]] [[Cooper Car Company|Cooperjével]]. Az időmérésen 1,6 másodperccel volt gyorsabb a második [[Innes Ireland]] [[Team Lotus|Lotusánál]]. Mellettük Graham Hill és [[Jo Bonnier]] BRM-je indult az első sorból. Ireland jó rajtjának köszönhetően átvette a vezetést, az első kör végén vezetett Bonnier, Graham Hill és [[Phil Hill]]l előtt, aki a második sorból indult Ferrarijával. Moss rosszul sikerült rajtja után nyolcadiknak esett vissza. A második körben Ireland megcsúszott, eközben Moss gyorsan zárkózott előre. Moss megelőzte [[Carlos Menditeguy]] Cooperjét, [[José Froilán González]] Ferrariját, [[Jack Brabham]] Cooperjét, Hill Ferrariját, Ireland megelőzése után pedig már harmadik volt. A 10. körben Moss megelőzte a második Graham Hillt, majd öt körrel később átvette a vezetést Bonniertől. A svéd a 21. körben sikeresen megelőzte Mosst, aki 15 körrel később ismét visszavette a vezetést. A 42. körben törött felfüggesztés miatt kiállt, Bonnier majdnem egy kör előnnyel vezette a mezőnyt ekkor. Irelandé lett a második hely, míg Graham Hill és Brabham kiesésével [[Bruce McLaren]] feljött a harmadik helyre. 12 körrel a leintés előtt Bonnier motorproblémával küzdött, Ireland pedig váltóproblémával küzdött, így visszacsúszott a mezőnyben. McLaren így az élre állt és győzött a Cooper T51-essel [[Cliff Allison]] Ferrarija előtt. Moss a harmadik helyen ért célba, mivel kiesése után átvette [[Maurice Trintignant]] autóját. A vezetőcsere miatt egyikük sem kapott pontot a verseny után.
 
{| class="wikitable" style="font-size: 95%;"