„Pszaltérion” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
átrend.
67. sor:
A héber Biblia Kr. e. 300 körül készült [[Görög nyelv|görög]] fordítása, a [[Septuaginta]] néhány esetben a [[kinnór]], többször a [[nével]] hangszernevet a ''pszaltérion'' szóval adja vissza, az [[5. század]] elején készült [[latin nyelv]]ű [[Vulgata]] pedig a ''psalterium'' kifejezést használja.
 
== Húrozása, használataHasználata ==
[[Fájl:Pelike fawn BM F315.jpg|right|thumb|170px|Hárfa egy Kr. e. 4. századi [[peliké]]n]]
AAz pszaltérionábrázolásokon a hárfa húrjait a két kéz ujjaival pengetik, a pengető használata kivételes.<ref>West (1992.) 74. o. szerint csak két Kr. e. 4. századi itáliai vázaképen látható pengetővel megszólaltatott hárfa. [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] létezett egy vízszintes helyzetű, pengetővel használt hárfa, de a függőlegesen tartott hárfákat ujjakkal pengették.</ref> Az ábrázolásokon aA hárfajátékos szinte mindig ülő helyzetben látható,<ref name="Mathiesen 1999. 277. o"/> legtöbbször nő, sok esetben [[Múzsák|múzsa]]. Gyakran házassági ceremónián szerepel a hangszer, a hárfás itt maga a menyasszony, vagy annak társnője. Viszonylag kevés esetben látható a vázaképeken hivatásos női muzsikus, ami bizonyos fokig ellentmond az írott forrásoknak, a klasszikus kor komédiaíróinak, akik a hárfát sokszor házasságtörő, erotikus női magatartással hozzák kapcsolatba.<ref>Bundrick (2005.) 32, 33. o.</ref>
 
A vázafestményeken a húrok száma kilenc és húsz közötti, ez jól egyezik az írott források adataival. A háromszögletű orsóhárfának rendszerint jóval több húrja van, mint az ívelt típusoknak. Az mindenképpen feltételezhető, hogy az ilyen hangszerek hangterjedelme jóval meghaladta az egy [[oktáv]]ot.<ref>West (1992.) 73. o.</ref>