„Arthur Schnitzler” változatai közötti eltérés

1900-ban megjelent [[Sigmund Freud]] ''Traumdeutung'' című műve, [[Gustav Klimt]] megfestette ''A csók'' című képét illetve [[Karl Kraus]] elindította a ''Fackel" című folyóiratát. Ekkor Schnitzler már negyven éve Bécsben lakott, orvos volt, letöltötte sorkatonai szolgálatát, doktorált és többször beszélgetett Freuddal is. Ebben az évben jelent meg első műve ''Leutnant Gustl'' (Gustl hadnagy). Ezzel egycsapásra híres lett, de bíróság el idézték, mert ''"Die Ehre und das Ansehen der österreich.-ung. Armee geschädigt und herabgesetzt [hat]." (Az osztrák-magyar hadsereg becsületét és hírét rontotta és rossz fényben tüntette fel.)'' Tiszti rangját 1901-ben ennek következtében elvesztette. Színpadi íróként szintén sikeres és vitatott volt. Az 1903-as ''Der Reigen'' (A körtánc)'' című művét a kritikák utóbb túlságosan [[pornográfia|pornografikus]]nak ítélték, pedig a könyv csak magánkiadásban jelent meg. A botrány azonban mégsem maradt el. A [[berlin]]i ősbemutatót megakadályozta a [[cenzúra]], majd Schnitzler betiltotta a további előadásokat. Saját szerelmi életéről naplójában ezt olvashatjuk ''" Ich glaube den Frauen erst, wenn ich sie besessen [habe] und dann auch nur, dass ich sie besessen habe [...] Treue ist eine Fiktion - im allerbesten Fall Angst vor Revanche" (A nőknek csak akkor hiszek, ha birtoklom őket, [...] és akkor is csak azt, ''hogy'' birtoklom őket. [...] A hűség a képzelet szüleménye - a legjobb esetben is csak a bosszútól való félelem eredménye.)''▼

Rengeteg szerelmes levelet címeztek neki, ő viszont általában már a kalandok elején menekült. ''"Jede Liebesbeziehung hat drei Stadien, die unmerklich ineinander überfließen: das erste, in dem man sich schweigend miteinander glücklich ist; das zweite, in dem man sich schweigend miteinander langweilt, und das dritte, in dem das Schweigen, gleichsam Gestalt geworden, zwischen den Liebenden steht wie ein boshafter Feind." (Minden szerelemnek három fázisa van, amelyek észrevétlenül folynak át egymásba. Az elsőben mindketten szótlanul boldogok, a másodikban mindketten szótlanul unatkoznak, a harmadikban az testet öltött szótlanság úgy áll közöttük, mint gonosz ellenség.)'' Schnitzler nyugtalansága, meghasonlottsága érződik művei hangvételében. Saját érzéseiről ír, de egy kívülálló távolságtartásával. Mindenkit meghallgat, mindent megfigyel és feljegyez. Kizárólag naplója személyesebb hangvételű, itt is inkább [[irónia|ironikus]], mintsem őszinte. Így ítél önmagáról; ''"Revolutionär ohne Mut, abenteuerlustig ohne die Fähigkeit, Unbequemlichkeiten zu ertragen - Egoist ohne Rücksichtslosigkeit - und endlich ein Künstler ohne Fleiß - ein Selbskenner ohne Tendenz zur Besserung - ein Verächter des allgemeinen Urteils mit der kleinlichster Empfindlichkeit - so einer ist dazu geboren, alles zu bereuen, was er angefangen..." (Forradalmár vagyok bátorság nélkül, keresem a kalandot anélkül, hogy képes lennék elviselni a kellemetlenségeket, egoista vagyok de kíméletlenség nélkül és végül művész szorgalom nélkül, ismerem magam, de nem akarok megváltozni előnyömre...)''▼