„Határkérgi rendszer” változatai közötti eltérés

A '''határkérgi [[limbikus rendszer]]''' elnevezése a limbus szóra vezethető vissza, amely szélt, vagy határt jelent, és a (limbikus rendszer) elnevezést nagyjából azoknak a képleteknek a csoportjára használták, amelyek az agykéreg és a hipotalamusz határterületén helyezkednek el. Ma már ismert, hogy a limbikus rendszer számos más képletet is magába foglal azokon kívül, amelyek ezen a határon találhatók. Az egész rendszernek alapvető szerepe van az érzelmek, a viselkedés, és az ösztön kontrolljában; valamint szintén fontos a memóriához. Anatómiailag a limbikus képletekhez tartoznak a kérges test alatti tekervény (gyrus subcallosus), az övtekervény (gyrus cinguli), a hippocampus (a „víziló kinézetű” tekervény), a hippocampus melletti tekervény (gyrus parahippocampalis), a hippocampalis képződmény (formatio hippocampalis), a mandulamag (corpus amygdaloideum), az emlőtestek (corpus mammillare), a boltozat (fornix), a vékony agysövény (septum pellucidum), a talamusz elülső magja (nucleus anterior thalami). (A felsorolás nem a teljesség igényével készült, és nem tartalmazza az összeköttetéseket sem.) A hippocampus alakítja át a (rövid távú memóriában) rögzült emlékképeket a (hosszú távú memóriában) elraktározottakká. A hippocampus károsodásakor az egyén a rövid távú memóriájában tárolt emlékek megőrzésére képtelenné válik. A károsodás előtt jóval korábban történt eseményekre vonatkozó memória nem károsodik. Ezt nevezzük (anterograd amneziának). A mandulamag (corpus amygdaloideum) és a hippocampus együttes sérülése nagyobb memóriavesztéssel jár, mint ha csak egyik vagy másik önmagában sérül meg. A limbikus rendszernek szagló funkciója nincs. A rendszer különböző afferens és efferens kapcsolatai útvonalakat teremt ahhoz, hogy a környezetből érkező igen változatos ingerek integrálódjanak, és a (homeostasis fenntartása) érdekében szükséges hatékony válaszok bekövetkezzenek.

 

== Források ==