„Bertalan Károly” változatai közötti eltérés

A [[Bakony]] barlangjainak kutatásával indult szakmai pályafutása. Mint a [[Magyar Állami Földtani Intézet]] [[geológus]]a, szintén a Bakony földtanát, elsősorban bauxitlelőhelyeit vizsgálta. A veszprémi [[Tekeres-völgyi-sziklaüreg]] feltárásakor fedezte fel az örvös lemming legdélibb előfordulását [[1956]]-ban. A [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat]] tiszteleti tagjául választotta, amelynek [[1958]]-as megalakulásában fontos szerepe volt. [[1959]]-től szerkeszti a [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat]] tudományos évkönyvét, a [[Karszt- és Barlangkutatás]]t. [[1961]]-ben megszervezte és vezette a [[Földtani Térképtár]]at. A magyar barlangkutatás történetében [[Kadić Ottokár]] munkásságának folytatója. Hangyaszorgalommal állította össze hazánk barlangjainak nyilvántartását és bibliográfiáját. Ez a hazai barlangtani bibliográfia (Bibliographia SpeleologicaSpelaeologica Hungarica) 1931-1945 közötti időszakának nyomtatásban is megjelent feldolgozása, amit [[Schőnviszky László]]val közösen állított össze volt fő műve. Hirtelen bekövetkezett halála miatt az 1945-től 1955-ig terjedő időszak bibliográfiája befejezetlenül, kéziratként maradt fenn (Magyar Állami Földtani Intézet). A [[Budapesti Egyetemi Turista Egyesület|Budapesti Egyetemi]] és a [[Magyar Turista Egyesület]]ben megszervezte a barlangkutatást. Az előbbinek egy ideig vezetője is volt. A BETE kutatási naplóját éveken át írta. Az ő érdeme hogy e dokumentációs kéziratos anyag rengeteg, különben veszendő kutatási eredményt, adatot rögzített és mentett meg.