„Kamakura-kor” változatai közötti eltérés

A '''Kamakura-kor''' (鎌倉時代, Kamakura dzsidai) [[Japán történelme|Japán történelmének]] egyik korszaka ([[1185]]–[[1333]]) a [[Heian-kor]]t követően, amely nagyjából egybeesik a [[Kamakura-bakufu]] uralmával. A [[Taira–Minamoto-háború]]ban gyõztes [[Minamoto no Joritomo]] a [[kiotó]]i császári udvar intrikáitól távol, a kelet-[[honsú]]i halászfaluban, [[Kamakura|Kamakurában]] építette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapván [[Go-Toba japán császár|Go-Toba császár]]tól a [[szeii tai sóguntaisógun]] ('barbárokat legyőző nagy hadvezér') címet. Vazallusait három rendbe sorolta: a ''gokenin''ek voltak a legrangosabbak, őket követték a később devalválódott rangú [[szamuráj]]ok, majd pedig a gyalogosok (''zusza''). A ''busi'' ([[busidó]]) összefoglaló néven ismert harcosok kasztja az udvaroncokétól elkülönülő kultúrát teremtett, amelyben központi szerep jutott a [[harcművészet]]eknek, a hűségnek, a becsületnek, a spártai életmódnak. A [[Hódzsó]]k régenssége alatt került sor a [[Mongol hadjáratok Japán ellen|mongol betörésekre]] (1274, 1281), amiket a bakufu visszavert ugyan, de hűbéreseit kellően megjutalmazni nem tudván, 1333-ban [[Go-Daigo japán császár|Go-Daigo császár]] hatalmi ambícióin (s két fõvezérének, [[Asikaga Takaudzsi]]nak és Nitta Josiszadának árulásán) elbukott.