„Pécs–Bátaszék-vasútvonal” változatai közötti eltérés

Bár az [[1960-as évek|hatvanas]] évektől kezdve a pályát folyamatosan korszerűsítették (az építéskori i-vágányzatot fokozatosan c-rendszerűre építették át), annak állapota a 90-es évek közepére kritikussá vált: a Pécsvárad és [[Véménd]] közötti szakasz nagy részén ekkor már csak 20 km/h [[sebesség]]gel lehetett haladni. A pécsi vasút-igazgatóság ezért úgy döntött, hogy 1997. május 31-et követően a vonatok közlekedését Pécsvárad és Palotabozsok között - „ideiglenesen” - pótlóbuszokkal váltja fel. Az utolsó nap még [[MDmot| MD]] [[motorvonat]]ok is közlekedtek, bár az utolsó jármű ami teljes hosszában végigment a vonalon, egy mellékkocsis [[Bzmot]] volt. A busosbuszos pótlás a vonal közepét érintette, Bátaszéktől Pécsváradig közlekedtek a személyvonatok, a teherforgalom még tovább, Véménd állomásig megmaradt körülbelül 2001-2002-ig. Az erdős fekvésnek köszönhetően a leállított pályaszakaszt néhány éven belül szinte teljesen visszahódította a természet: [[1998]] őszén néhány vasútbarát [[hajtány|hajtánnyal]] még végig tudta járni a bezárt szakaszt, [[2001]]-es visszatérésükkor azonban már komoly földmunkára és bozótirtásra volt szükség az előrehaladáshoz.

A vonal keleti felén 2003-ban szűnt meg a közlekedés. [[2003]] januárjában tengelyrepedésre hivatkozva a MÁV tömegesen leállítota a főként mellékvonalakon közlekedő [[Bzmot]] motorkocsikat. A járművek átvizsgálásának és javításának ideje alatt több vasútvonalon kiszámíthatatlanná vált a közlekedés, vagy le is állt. Az ideiglenes szünet a keleti vonalrész végét jelentette, mivel az országban egyedüli vonalszakaszként itt később sem állt helyre itt a vasúti közlekedés, a pótlóbuszok útvonala hosszabbodott megmeghosszabbodott Palotabozsoktól Bátaszékig. Érdekes, hogy a vonatokat felváltó autóbusz - a közutak előnytelen vonalvezetése, rossz állapota és a falvak elszórt elhelyezkedése miatt - nem tudott érdemben jobb menetidőt produkálni mint a [[vonat]].