„Aristide Briand” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: be-x-old:Арыстыд Брыян |
helyesírás |
||
39. sor:
== Élete ==
Aristide Briand [[1862]]. [[március 28.|március 28-án]] született [[Nantes]]-ban. Jogi tanulmányai során közel került a politikai [[baloldal]]hoz és számos publikációja jelent meg a [[Le Peuple]], a [[La Lanterne]] és a [[Petite République]] kiadványaiban. [[1904]]-ben csatlakozott [[Jean Jaurès]]-hez a [[L’Humanité]] megalapításának céljából. [[1894]]-ben, a szakszervezeti tagok megosztottsága ellenére sikeresen megszervezett egy általános [[sztrájk]]ot. Három sikertelen
Első jelentősebb sikerét [[1905]]-ben érte el, amikor részt vett abban a bizottságban, amely előkészítette azt a törvényt, ami szétválasztotta az állam és az egyház hatáskörét. Sikerült kieszközölnie, hogy a reform minimális változtatásokkal lépjen életbe. Ennek hatására [[1906]] márciusában közoktatási és kulturális miniszterré nevezték ki. A pozíció elfogadása a polgári kormányban azonban törést okozott a Jaurès-szal és a szocialistákkal való kapcsolatában. Jaurès-szal ellentétben Briand úgy vélte, hogy a szocialistáknak együtt kell működnie a radikálisokkal a reformokat illetően. Ezt követően [[Georges Clemenceau]] első kormányában ismét közoktatási miniszter lett ([[1906]]–tól [[1909]]-ig), majd 1909 júliusától [[1910]] novemberéig a miniszterelnöki pozíciót töltötte be. Ezt a tisztséget még két alkalommal látta el, mielőtt [[1913]] márciusában az arányos képviseletet illető terve megbukott a [[szenátus]]ban.<ref name="Britannica" />
45. sor:
[[1915]] októberében, [[René Viviani]] kormányának bukása után ismét miniszterelnökké választották. Emellett a külügyminiszteri pozíciót is ő töltötte be. [[1916]] decemberében megalakította a hatodik kormányát, de képtelen volt a háborús erőfeszítések követelményeinek megfelelni. [[1917]] márciusában a sikertelen balkáni hadjárat miatt lemondásra kényszerült. A következő három évben gyakorlatilag visszavonult a közszerepléstől, azonban a [[Népszövetség]] létrehozásának és a kollektív biztonság elvének a szószólója maradt. [[1921]] januárjában újra miniszterelnök lett, de külpolitikai sikertelensége miatt [[1922]]. [[január 12.|január 12-én]] újra lemondott.<ref name="Britannica" />
[[1925]] áprilisában, [[Paul Painlevé]] miniszterelnöksége alatt ismét kinevezték külügyminiszternek és ezt a pozíciót 14 egymást követő kormány alatt sikerült megtartania. Ebből négy alkalommal (háromszor 1925 és 26 között és 1929-ben) ő maga volt a miniszterelnök. [[1925]]-ben sikerült megkötnie a [[locarnói egyezmény]]t, amelyben a német [[Gustav Stresemann]] és a brit [[Austen Chamberlain]] próbálta a Németország és a korábbi ellenfelei közötti kapcsolatot rendezni. [[1928]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] létrehozta a [[Kellogg–Briand-paktum]]ot, amelyben a háborút, mint a nemzeti politika eszközét törvényen
== Miniszterelnökségei ==
| |||