„BCS-elmélet” változatai közötti eltérés

A BCS-elméletnek megfelelően a szupravezető elektronok párokba rendeződnek, ezek az ún. [[Cooper-párokpár]]ok: Két elektron között a kristályráccsal történő kölcsönhatás következtében vonzó erő lép fel. Nagyon alacsony hőmérsékleten (T<Tc ) az ionok alacsony termikus rezgése miatt, a rács képes nagyobb vonzó erőt létrehozni a szupravezető elektron-pár tagjai között, mint az elektronok közötti taszító hatás. Az elektronok koherencia hossza kb. 10-6-10-5 m. (>>10-10 m, ami a rácsállandó nagysága)[[Fájl:Cooper-párok.jpg]]

A Cooper-párok kritikus kötési energiája fölött mindegyik pár szétválik, a szupravezető visszatér normál állapotba. (Pl. a hőmérsékletet az elméleti határ, 40 K fölé emelve, vagy nagy áramsűrűségnél.) Az elektronok veszteségmentes mozgása nem csak a rácstól való függetlenségük, de a ráccsal kölcsönös mozgásuk alapján jön létre. Ez kísérletileg is bizonyított: Lásd: [[Izotóp-effektus]].

A következő feltevés is az elméletből adódik: a szupravezető elektronok ugyanabban a kvantummechanikai állapotban vannak (ez a [[London-elméletbőlelmélet]]ből is adódik). Így egy elektron kvantummechanikai[[kvantummechanika]]i jellemzője leírja az egész rendszert. Ez a felfedezés vezetett a kvantált mágneses fluxus gondolatához. A kvantált mágneses fluxus: F=2*10-15 Vs B. Deaver és F. Fairbank igazolta kísérletekkel, párhuzamosan R. Doll és M. Nabauer kísérleteivel 1961-ben. A kísérletek a BCS-elmélet helyességét igazolták.