„Barkóczy Ferenc (érsek)” változatai közötti eltérés

Gróf [[Barkóczy Ferenc (kuruc ezredes)|Barkóczy Ferenc]] [[Zemplén vármegye]]i főispán és gróf Zichy Juliánna fia, [[Barkóczy Ferenc (kuruc tábornok)|Barkóczy Ferenc kuruc tábornok]] unokája. Alsóbb iskoláit [[Kassa|Kassán]], a bölcseletet [[Nagyszombat]]ban, a [[teológia|teológiát]] négy év alatt [[Róma|Rómában]] végezte. [[1730]]-ban, mint nagyszombati növendékpap, védett bölcseleti tételeket, mire [[III. Károly magyar király|III. Károly királytól]] aranyláncot és az [[ivánca]]i [[prépost]]ság címét nyerte. Tanulmányai végeztével nemsokára [[Eger|egri]] [[kanonok]] s a város plébánosa lett. [[1740]]-ben szepesi préposttá, majd [[tenegria]]i címzetes [[püspök]]ké, az [[esztergom]]i széknek szepesi helynökévé, [[1741]]-ben titkos tanácsossá, [[1743]]-ban a hétszemélyes tábla közbirájává neveztetett ki. [[1745]]-ben egri püspök és Heves- és Külső-Szolnokmegye főispánja lett. [[1761]]. [[május 12.|május 12-én]] esztergomi érsekké, [[1762]]-ben pedig a magyar korona egész területén levő tanintézetek főfelügyelőjévé és [[1764]]-ben a Szent István-rend nagykeresztes vitézévé neveztetett ki. [[1756]] körül Egerben könyvsajtót állított fel és azt [[1762]]-ben Esztergomba helyezte át, mely itt az első könyvnyomtató intézet volt. A fölötte tartott gyászbeszédek megjelentek Pozsonyban [[1765]]-ben.