„Magzati keringés” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
A magzatot és a méhlepényt köti össze. Magzati eredetű, érett kocsonyás kötőszövetből áll, aminek hatása félkemény gumiburkolathoz hasonlítható. Ez a sajátossága védi a benne futó magzati ereket a nyomástól és a megtöretéstől. Ezek kóros vagy rendkívüli körülmények között azonban bekövetkezhetnek: előbbi a köldökzsinór fejlődési rendelleneségei, utóbbi szüléskor bekövetkező, a köldökzsinór leszorításával járó komplikációk esetén. A magzatot és a méhlepényt összekötő három nagy ér fut benne: két artéria és egy véna. Az artériák itt - összetételt tekintve - "vénás", míg a véna "artériás" vért szállít. A köldökzsinór kötőszöveti állományának saját vérállátása nincs, hajszálereket nem tartalmaz. Az artéria és a véna (visszér) elnevezést mindig a véráram szívhez viszonyított irányához, és nem a szállított vér összetételéhez alkalmazzuk. A kettő csak a születés utáni nagyvérköri keringésnél esik egybe, de a kisvérkörre ott sem érvényes.
== A köldökzsinórban szállított vér eredete és további útja ==
A köldökzsinór két artériája (arteria umbilicalis) a magzati belső csípőverőerekből (arteria iliaca interna) ered. A köldökzsinóron keresztül a méhlepény magzati bolyhaiban egészen hajszálerekig elágazódik. A benne lévő vér itt - a bolyhok határrétegein keresztül - salakanyagait leadja, ugynakkor az anyai vérből oxigént és tápanyagokat vesz fel. Az oxigén hatékony felvételében szerepet játszik az, hogy a magzati hemoglobin oxygénoxigén kötő képessége (affinitása) nagyobb, mint a felnőttkori vérfestéké. Az így felfrissült vér a köldökvénán (vena umbilicalis) áramlik vissza a magzatba.
== A köldökvénán visszaáramló vér megoszlása ==
Itt mintegy fele-fele arányban két irányba áramlik. Az egyik fele a májkapu vénához (vena portae) vezetődve a máj állományába kerül, és ezen átszűrődve közvetve, a másik fele egy elkerülő vezetéken (ductus venosus; Arrantius-féle vezeték) közvetlenül az alsó fő visszérbe (vena cava inferior) ömlik. (A legfrissebb vért tehát a máj kapja.) A vena cava inferior vére a jobb pitvarba ömlik, itt azonban áramlástani okokból nem igen keveredik a felső nagy visszér (vena cava superior) vérével, hanem az akkor még nyitott pitvarok közötti sövény nyílásán (foramen ovale) átáramlik a bal pitvarba, majd onnan a bal kamrába. A bal kamrából így viszonylag friss vér pumpálódik a főverőér kezdeti szakaszába. A főverőér ívének végénél azonban a jobb kamrából eredő tüdőverőér és a fővérőér között ismét fontos összeköttetés, a Botallo-vezeték (ductus arteriosus) található, ahol a jobb kamrából kipumpált vér is a véráramhoz csatlakozik, és a vér keveredése teljessé válik. Az addig eredő artériák (szívkoszorúserek, főverőér ívének fejhez és felső végtaghoz futó ágai) még viszonylag friss vért kapnak. A legmostohább az ettől lentebb lévő részek ellátása.
== Következmények ==
A fentiekből következik, hogy az egykörös vérellátás valamennyi területen változó mértékben kevert vérrel látja el a szerveket és testrészeket. A vér "frissességének" ez a különbözősége a magzat, majd az újszülött testarányaiban és szerveinek, testrészeinek fejlettségében is kifejezésre jut. A legjobb vérellátású máj a magzati korban a véképzésben is alapvető szerepet játszik (számos egyéb funkciója mellett), a fej és az agy viszonylag jó ellátottsága az agy fejlődéséhez elengedhetetlen, a jobb ellátottság a fej és a felső végtagok relatív fejlettségében is kifejezésre jut.
== Változások a születéskor ==
Az előbb felvázolt keringési rendszer pillanatok alatt megváltozik a megszületéskor. A felsírás azt is jelenti, hogy beindult a tüdőlégzés és ezzel együtt a kisvérkör. A nyomás- és áramlási viszonyok megváltozása (és egyéb mechanizmusok közreműködésével) záródnak a köldökerek (a köldökellátás csak praktikus és biztonsági célokat szolgál), funkcionálisan záródik a foramen ovale és a Botallo-vezeték. (Mindezek teljes anatómiai öszezáródásához bizonyos idő szükséges.) Ezek a mechanizmusok nem működnek mindig hibátlanul, ami fejlődési rendellenességekhez vezethet. Ilyenkor a megfelelő iőben történő orvosi beavatkozások jelentik a korrekciót.