|
Az öt könyv címei:
* ''Mitra-bheda'': Barátok elválása (Az oroszlán és a bika)
* ''Mitra-lābha'' vagy ''Mitra-samprāpti'': Barátok szerzése (A galamb, a holló, az egér, a teknősbéka és a szarvas)
* ''Kākolūkīyam'': Hollókról és baglyokról (Háború és béke)
* ''Labdhapraṇāśam'': A szerzemény elvesztése (A majom és a krokodil)
* ''Aparīkṣitakārakaṃ'': Hebehurgya cselekvés (A brámin és a mongúz)
Az elbeszélések népmesék és politikai tanítások kombinációi, helyenként mindennapi életbölcsességet is sugároznak.
A mesék erkölcstana szinte a machiavellista államvezetés politikájának felel meg: nem a becsületes, hanem az okos cselekvés vezet célhoz: az eszes boldogul, a hiszékeny ostoba pórul jár. A mesék ugyanakkor nem cinikusak, csupán a józan életfelfogást képviselik a szanszkrit irodalomban akkoriban általánosan uralkodó kegyeskedő felfogással szemben. A mesékben szereplő állatok emberi típusok, illetve viszonylatok megtestesítői: az oroszlán az állatok királya és az [[india]]i [[maharadzsa|maharadzsák]] tükörképe, a sakál a miniszter hasonmása, a veréb és az elefánt viszálya pedig a kisember és a hatalmasok viszályát példázza. Nem csak állatmesék szerepelnek a gyűjteményben: található benne néhány novellamese is, elsősorban hiszékeny férjüket rászedő asszonyokról. E novellamesék szereplői minden esetben egyszerű emberek: városi polgárok, parasztok. A mű a többszörös keretelbeszélés technikájával dolgozik ([[az Ezeregyéjszaka meséi]]hez hasonlóan), egymásba ágyazza a történeteket. Szövege próza, amelybe igen sok, verses formájú bölcs mondás van iktatva. A történetek formailag e mondásokat fejtik ki, illetve ezek példázására szolgálnak.
Erkölcstana szerint az eszes boldogul, a hiszékeny ostoba pórul jár. A mesék azonban nem cinikusak, csak a realista felfogást képviselik a szanszkrit irodalomban addig uralkodó álszent felfogással szemben.
A mesékben szereplő állatok emberi típusok, illetve viszonylatok megtestesítői: az oroszlán az állatok királya és az [[india]]i [[maharadzsa|maharadzsák]] tükörképe, a sakál a miniszter hasonmása, a veréb és az elefánt viszálya pedig a kisember és a hatalmasok viszályát példázza.
Az állatmesék mellett található a gyűjteményben néhány novella is, elsősorban hiszékeny férjüket rászedő asszonyokról. Szereplői egyszerű emberek: polgárok, parasztok.
A mű a többszörös keretelbeszélés technikájával dolgozik ([[az Ezeregyéjszaka meséi]]hez hasonlóan), egymásba ágyazza a történeteket. A prózai szövegbe verses betétekben (a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért)bölcs mondások vannak beiktatva. A történetek e mondásokat fejtik ki, ezek példájaként szolgálnak.
A műművet csak átdolgozásokból ismerjük, eredeti szövege nem maradt fenn, csupán átdolgozásokból ismerjük. A legnépszerűbb két változatot (ún. textus simplicior és textus ornatior) [[dzsainizmus|dzsainista]] szerzetesek készítették a 10–1210–[[12. század környékén]]ban. Az utóbbi szerzője [[Púrnabhadra]] (12. század). A ''Pancsatantrá''t a 6. század közepén [[I. Khoszrau Anusirván]] [[Perzsia|perzsa]] király parancsára udvari orvosa, [[Burzoé]] perzsára fordította. E fordítás elveszett, fennmaradt azonban ennek [[Szíria|szír]] és [[arab nyelv|arab]] fordítása (6. század vége, illetve 8. század). Az arab fordításról a 12. században a [[héber nyelv|héber]] változat is elkészült, majd erről a héber fordításról [[1270]] körül elkészült a [[latin]] változat is, [[Johannes de Capua]] munkája.
== A Tantrákhjájiká ==
| 