„Kataphraktosz” változatai közötti eltérés

A '''kataphrakta''' ([[Görög nyelv{{ny-gr|görög]] '''κατάφρακτος'''}}, többes számban ''kataphraktoi'': κατά - „teljesen”, φρακτος -„fedett, védett”, {{ny-la|cataphractarius, clibanarius}}) egyfajta [[nehézlovasság]] volt, amelyet kezdetben [[ókor]]i kelet-iráni törzsek alkalmaztak, majd átvették a görögök és a [[Római Birodalom|rómaiak]] is. A kataphrakta nehézfegyverzetű, páncéllal borított lovas volt. A szó kezdetben azt a fajta páncélt jelölte, amely beborította a katonát és lovát, később magára a lovasra kezdték alkalmazni. Kataphrakta lovasság a kora ókortól egészen a középkor végéig létezett.

A rómaiak első ízben [[Pürrhosz]] ellen hadakozva a [[Kr. e. 3. század]]ban találták szembe magukat kataphraktákkal és ők maguk [[Hadrianus]] uralma idején ([[117]] - [[138]]) kezdték el alkalmazni ezt a fegyvernemet. A [[Kr. e. 1. század]]tól a terjeszkedő parthus és a Szasszánida dinasztiák kataphraktái sokszor okoztak komoly gondot a római seregeknek, döntő szerepet játszottak például a rómaiak számára katasztrófába torkolló [[Carrhaei csata|carrhaei csatában]]. A Római Birodalom tömegesen csak a [[3. század|3]]., illetve a [[4. század]]tól kezdte el alkalmazni a kataphrakta alakulatokat, válaszként a gyorsan mozgó barbár seregek betöréseire az északi határokon, ez az újítás főképp [[Publius Licinius Egnatius Gallienus római császár|Gallienus]] császár, illetve hadvezére, [[Manius Acilius Aureolus]] nevéhez köthető.