„I. Róbert skót király” változatai közötti eltérés

'''I. Róbert skót király''' eredeti nevén: ''VIII. Robert de Bruce vagy Robert the Bruce'' ([[1274]]. [[július 11.]] - [[1329]]. [[június 7.]] Cardoss, Dunbartonshire, Skócia) Skócia királya [[1306]]-tól, miután győzelmet aratott a sorsdöntő [[bannockbruni csata|bannockbruni csatában]] (1314), megszabadította Skóciát az angol uralomtól. A [[northamptoni szerződés]] (1328) biztosította és megszilárdította a skót függetlenséget.

Az angol uralom elleni felkelések [[1295]]-től tartó zavaros időszakában egy ideig a lázadó William Wallace támogatói között volt. Később pedig elnyerte az angol [[I. Eduárd angol király|I. Edward]] bizalmát. Élete meghatározó eseménye volt John Comyn (a "Vörös") meggyilkoltatása ([[1306]]. [[február 10.]]). János skót király (John de Balliol) koronára esélyes unokaöccsének megölése azt sejtette, hogy Bruce már jóval korábban eldöntötte, hogy megszerzi a trónt. Egy hónap múlva Scone-ba sietett, ahol meg is koronázták.

Új királyként igen nehéz helyzetbe került: [[I. Eduárd angol király|I. Edward]] árulónak bélyegezte őt, és mindent elkövetett, hogy a lázadásnak minősített szabadságmozgalmat szétzúzza. Róbert két ízben szenvedett vereséget az angoloktól: Methvennél, Perth mellett ([[1306]]. [[június 19.]]) és Dalrynál a perthshire-i Tyndrum mellett ([[1306]]. [[augusztus 11.]]). Feleségét és sok hívét is foglyul ejtették, három fivérét kivégezték. Magának sikerült elrejtőznie Írország északi partjainál, Rathlin szigetén. [[1307]]. februárjában tért vissza Ayrshire-be, és a következő néhány esztendőben sokakat megnyert ügyének. Legyőzte John Comynt, Buchan grófját, a meggyilkolt "Vörös" John unokatestvérét. [[1313]]-ban bevette Perth-et, amelyet addig egy angol helyőrség birtokolt. Párthívei egymás után foglalták el Gallowayt, Douglasdale-t, a selkirki erdőt és a keleti határvidék nagy részét, végül [[1314]]-ben pedig Edinburg városát. Ezekben az években Róbert jó néhány vezető skót egyházi személyiség támogatását is élvezte. [[I. Eduárd angol király|I. Edward angol uralkodó]] halála (1307) után az örökös [[II. Eduárd angol király|II. Edward]] tehetetlensége szintén a skótok malmára hajtotta a vizet. [[1314]]-ben hatalmas angol sereg kísérelte meg Stirling helyőrségének felmentését;. aA június 24-i bannockburni csata Róbert diadalával végződött.

A király [[1314]] után minden erejét arra áldozta, hogy rendezze országa belügyeit. A leendő király [[II. Dávid skót király|II. Dávid]] születéséig (1324) nem volt fiú örököse;. kétKét törvény is foglalkozott a trónörökléssel (1315, 1318)., Ráadásulráadásul a parlament [[1314]]-ben úgy döntött, hogy mindazoktól, akik hűek maradtak az angolokhoz, elkobozzák birtokaikat. Ez lehetővé tette, hogy a király megjutalmazza híveit;, okmányok bizonyítják az ily módon elkobzott földek újbóli adományozását. Újjá kellett szervezni a királyi kormányhivatalokat, hiszen az országirányítás [[1296]] óta meglehetősen zavarosan és bizonytalanul zajlott.

A betegeskedő Róbert élete utolsó éveit a dumbartonshire-i Cardossban[[Cardoss]]ban töltötte, ott is halt meg, feltehetően leprában. Testét a dumfermline-i apátságban temették el, szívét azonban Sir [[James Douglas]] zarándokútra vitte volna a Szentföldre. Douglast útközben megölték (1330), de hitelt nemigen érdemlő hagyomány szerint a király szívét megtalálták, és visszavitték a melrose-i apátságba. Alakját a későbbi korok legendává és a skót nemzeti érzület egyik hősévé emelték.