„Halottak Könyve” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Eredeti címe és tartalma: másolt rész átfogalmazása (eredetit benne hagytam) |
|||
9. sor:
A mű címe [[egyiptomi nyelv]]en ''r.w n.w pr.t m hrw'' (kiejtve körülbelül: ''rú nú peret em herú''). A ''r.w'' a ''r,'' azaz 'száj' többesszáma, jelenthet beszédet vagy rituális szöveget is. A ''n.w'' az ''n'' részeshatározó (az angol „of”-fal egyezik meg jelentésben) hímnemű többesszáma, az ''.w'' a többes szám jele. A ''pr.t'' az előjönni, felkelni jelentésű ''prỉ''-ből jön, előjövést, felkelést jelent. Az ''m'' prepozíció jelentése -ban, -ben, alatt (időtartamban). A ''hrw'' jelentése nap, nappal. Így a cím szó szerinti fordítása kb. „a napközbeni előjövés szövegei”, ami arra utal, hogy a könyv tulajdonosának lelke napvilágra jöhetett sírjából. Magyarul szokás ''A fénybe távozottak könyvé''nek is nevezni. A cím a benne szereplő egyik legfontosabb, a 17. varázsszöveg nevéből ered: ''pr.t m hrw''.<ref>[[James P. Allen]], ''Middle Egyptian - An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs'', Cambridge University Press, 2000. ISBN 0-521-77483-7</ref> A „mondások” vagy „varázsszövegek” a könyv fejezetei, melyeket a szakirodalom látott el számozással.
<!--átírni: A leghíresebb a 125. fejezet, amely a túlvilági bíróság ítéletét mondja el a lélek felett. A 17. fejezetet [[filozófia]]i mondanivalója teszi érdekessé, a 175. fejezetben pedig [[Atum]] és [[Ozirisz]] dialógusa a világvégét vetíti előre. A 15. fejezet naphimnuszai magas irodalmi színvonalat képviselnek, ezek teljes megértéséhez az egyiptomi [[mitológia]] alapos ismerete szükséges. Ez az irat egészére is vonatkozik, amelyben sok fejezet tartalmaz mindmáig megoldatlan [[filológia]]i problémákat. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a helyenként archaizáló, ritka szavakat használó szöveget az egyiptomi írnokok sem értették jól, s ez komoly szövegromláshoz vezetett. A legtöbb példányt leegyszerűsített hieroglifákkal írták, a XXI. és XXVI. dinasztia közti időből hieratikus írással készült példányai is ismertek.-->A legismertebb a túlvilági bíróság halott feletti ítélkezését bemutató 125. fejezet. [[Filozófia]]i jelentőségű a 17. fejezet, míg a 175. fejezetben a világvégét vetíti előre [[Atum]] és [[Ozirisz]] párbeszéde. A Halottak Könyve egyes részei az egyiptomi [[mitológia]] részletes és alapos ismerete híján igen nehezen értelmezhetők, bár például a 15. fejezet naphimnuszai már pusztán irodalmi színvonaluk révén is figyelemre méltóak. Sok szövegrész máig feldolgozatlan [[filológia]]i problémákat hordoz, amelyek megfejtésében az is nehézséget okoz, hogy a ritka, vagy régi kifejezéseket tartalmazó szöveget sokszor már a másoló írnokok sem értették, és ez által olyan fokú szövegromlás jelentkezett, ami önmagában is gátolja a szövegek értelmezését. A legtöbb ismert példányt kurzív (folyóíráshoz hasonlóan írt) hieroglifákkal írták, amelyek jelei esetenként jelentős egyszerűsítések miatt nehezen ismerhetők fel. A [[Szaiszi kor]] és a [[Későkor]] idején (XXI – XXVI. dinasztia) [[Egyiptomi írás|hieratikus]] példányok is készültek.<ref name="vil4">{{VIL|4|181}}<ref>
[[Fájl:PinedjemIIBookOfTheDead-BritishMuseum-August21-08.jpg|bélyegkép|közép|500px|A Halottak könyve egy hieratikus írású részlete. Jobbra [[II. Pinodzsem]] ([[21. dinasztia]]) áldozatot mutat be Ozirisznek.]]
| |||