„Bakócz-kápolna” változatai közötti eltérés

a
elütés
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 91.83.212.185 (vita) szerkesztéséről DeniBot szerkesztésére)
a (elütés)
A kápolna csodával határos módon túlélte a [[Oszmán Birodalom|török]] helyi, 130 éves uralmát. A Szent Adalbert székesegyház az [[1543]]-as ostrom során jelentősen megsérült. A hódító muzulmánok a teljesen ép kápolnában a szenteket ábrázoló szobrokat összetörték, és [[mecset]]nek használták az épületet. A törökök [[1673]]-as kiűzése után a kápolnában tartották a hálaadó Te Deumot. A romló állagú épületet 1686-ban Széchenyi György érsek restauráltatta. A tető felől ázó, de belülről szinte teljesen ép kápolna mellől elbontották a székesegyház romjait. Az egykor a templomba nyíló falnyílást ajtóvá szűkítették, a felső világítást adó [[lanterna|lanternáját]] elbontották és cserépfedésű sátortetővel látták el. A viszonylagos épségben előkerült oltárt kissé átalakítva helyezték vissza az eredeti helyére.
 
A [[Esztergomi Bazilika|Bazilika]] sokáig húzódó újjáépítése során feltétlenül meg akarták menteni ezt a ragyogó műalkotást. [[1823]]-ban [[Rudnay Sándor]] érsek [[Packh János]] építészt bízta meg a feladattal, hogy az eltérő tájolású, 11 méterrel mélyebbre kerülő székesegyházhoz hozzáillessze a kápolnát. Packh a vörösmármányvörösmárvány kápolnabelsőt 1600 darabra fűrészeltette, megszámoztatta és oldalkápolnaként beépítette az új székesegyházba. Az átépítés előzmény nélküli, különleges feladátfeladatát fél év alatt végezték el. A kápolnát 180°-al elforgatták, és a bejáratát áthelyezték a szemközti oldalra, aminek köszönhetően némileg sérült az eredeti művészi koncepció is.
 
Ez volt az első hasonló jellegű műemlékvédelmi cselekedet Európában. Kigondolásáért és megvalósításáért feltétlen elismerés illeti Rudnay Sándor érseket és Packh János építészt.