„Merlot” változatai közötti eltérés

27 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
a
r2.5.2) (Bot: következő módosítása: es:Merlot (uva); kozmetikai változtatások
a (Bot: következő hozzáadása: is:Merlot)
a (r2.5.2) (Bot: következő módosítása: es:Merlot (uva); kozmetikai változtatások)
Elterjedt mutánsai az 1980 táján Brazíliában felfedezett ''merlot gris'' és ''merlot rose''.
 
== Története és elterjedése ==
A merlot, francia eredetű, már a 14. századtól ismert minőségi borszőlőfajta, feltételezetten, a ''biturica''<ref>Professorhouse.com ''"[http://www.professorshouse.com/food-beverage/wine-and-spirits/merlot.aspx Merlot - Trivia and Information]"'' www.professorhouse.com, 2007</ref> fajta természetes mutációja. A fajta legelső komplett leírását [[1784]]-ben egy bordeaux-i borász tisztviselő készítette, aki a [[Bordelais|Libournais]] helyi termesztésű szőlőiből készített borok között a merlot-t a legjobbnak ítélte. [[Olaszország]]ban, [[1855]]-ben [[Velence (Olaszország)|Velencében]] tesznek említést a ''bordò'' elnevezésű fajtáról. [[Svájc]]ban, [[Ticino kanton|Ticino]] megyében, [[1905]]-[[1910]] között jegyzik először, mint bordeaux-i fajtát.<ref name="auto_kLGhmvLNt/RnIJHeTsEx1g"> Oz Clarke: ''Encyclopedia of Grapes'', 129-133. oldal, Harcourt Books, 2001., ISBN 01510071440-15-100714-4</ref> Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban az 1990-es évek során terjedt el.
 
[[Magyarország]]on a [[filoxéra]]vész után, már az 1960-as évektől kezdték termeszteni, de nagy kiterjedésű – 100 hektárt meghaladó – ültetvényei csak az utóbbi 15-20 év borászatát jellemzik. Napjainkra hazánk hatodik legelterjedtebb vörösborszőlőjének tekinthető, dűlőit a [[Szekszárdi borvidék|szekszárdi]], [[Egri borvidék|egri]], [[Villány–Siklósi borvidék|villányi]], [[Tolnai borvidék|tolnai]] és a [[balatonboglári borvidék]]ek déli, dombos fekvésű részein találjuk. Általános, világfajtává fejlődését annak köszönheti, hogy viszonylag egyszerűen, igen jó, megbízható minőségű, gyümölcsös zamatú, lágyan savas bor készítésére alkalmas fajta.<ref name="auto_leXwopJAcX+5Trn95hNd0Q">E. Goldstein: ''"Perfect Pairings"'' , 148-152. oldal, University of California Press 2006., ISBN 9780520243774978-0-520-24377-4</ref>
 
A [[University of California]] ([[Davis]]) kutatói, akik a fajta genetikai jellemzőit vizsgálták úgy vélik, hogy a merlot a [[cabernet franc]] leszármazottja, így a [[cabernet sauvignon]] és a [[carmenère]] testvére.<ref>Oz Clarke: ''Encyclopedia of Grapes'', 129. oldal, Harcourt Books, 2001., ISBN 01510071440-15-100714-4</ref>
 
A szőlőfajta elnevezése a francia ''merle'', ''merleau'', jelentése: „feketerigó” szóra vezethető vissza. Az elnevezés feltételezett háttere, a szőlő bogyóinak szép sötét színe, illetve egy másik magyarázat szerint az, hogy a feketerigó igen kedveli ezt a szőlőfajtát.
 
=== Hasonnevei ===
''Alicante noir, Bégney, Bidalhe, Bigney, Bigney Rouge, Bioney, Black Alicante, Bordeleza belcha, Crabutet, Crabutet noir, Crabutet noir merlau, Higney, Higney rouge, Langon, Lecchumskij, Médoc Noir, Merlau, Merlaut, Merlaut noir, Merle Petite, Merló, Merlot Noir, Merlot black, Merlot blauer, Merlot nero, Merlott, Merlou, Odzalesi, Petit Merle, Picard, Plan medre, Plant du Médoc, Plant Médoc, Saint-Macaire, Sème de la Canau, Sème Dou Flube, Semilhoum rouge, Semilhoun rouge, Sémillon rouge, Vini ticinesi, Vitraille.
''
 
== Jellemzői ==
[[KépFájl:Merlot leaf.JPG|right|thumb|Merlot levél]]
Tőkéje középerős növekedésű; rendkívül érzékeny, igényes fajta. Eredményes, bő termésre csak védett, fagymentes fekvésben és tápanyagban gazdag talajon számíthatunk. Korán hajt, ezért a tavaszi fagyokra különösen érzékeny. Levele szabályos, öt karéjú, levélnyele és levélerei teljesen zöldek. Fürtje kicsi, vagy közepes nagyságú, vállas, laza, 12 dkg átlagsúlyú; bogyói kicsik, sötétkékek, gömbölyűek, hamvas vékony héjúak.Zöldmunka igénye igen nagy, vegetációs időben 3-4-szer kell a hajtását válogatni ill. csonkázni. Eredményesen csak keskeny lombfalas módszerrel (ernyő) termeszthető. Peronoszpórára nagyon, lisztharmatra kevésbé fogékony. Cukorképző képessége kiváló. Szeptember végén, október elején érik. A meleg, szép ősz töppedést idézhet elő a bogyókban és az ízek koncentrálódhatnak.<ref>J. Robinson: ''Jancis Robinson's Wine Course'' Third Edition, 142-143. oldal, Abbeville Press 2003. ISBN 07892088300-7892-0883-0</ref>
 
Telepíthető klónja: C. 348.
 
== Bora ==
[[KépFájl:Beringer White Merlot.jpg|right|thumb|Kaliforniai Fehér Merlot]]
Bora mélyvörös, telt, sajátos, zamat- és ízgazdag, fekete ribizlis, szilvás tónusú, bársonyosan savas, gyorsan fejlődő, száraz minőségi vörösbor. A késői szüretelésű szőlőből finom illatú és zamatú, a fajta minden szépségét hordozó kiváló bor lesz. Illatában és ízében gyakran a [[cseresznye]]-, az [[eper]]- és [[málna]]-aroma érezhető, néha zöldségek ([[olíva]], [[gomba]]), a föld ([[humusz]], [[fű]]) és fűszerek ([[tea]], [[eukaliptusz]], [[menta]], [[oregánó]], [[rozmaring]], [[kakukkfű]]) illata is felfedezhető.<ref name="auto_leXwopJAcX+5Trn95hNd0Q"/> A hosszabb hordós érlelést [[vanília|vaníliás]], túlérett [[szilva|kék szilvára]] hasonlító zamattal hálálja meg. Tölgyfa hordós érleléssel [[karamell]], [[csokoládé]], [[kávébab]] ízjegyek is megjelennek.<ref name="auto_leXwopJAcX+5Trn95hNd0Q"/> Hosszan eltartható, olykor 10-15 év múltán is kiváló minőségű bor marad.
 
Gyakran házasítják a cabernet fajtákkal, mert lekerekíti, lágyítja azok erős [[tannin]]os ízét. (Szinte valamennyi bordeaux-i [[cuvée]] bor kisebb-nagyobb részben tartalmaz merlot-t.)
 
=== Fehér Merlot ===
A Fehér Merlot egy speciális borkészítési eljárással készített bor – a szemek zúzása után a friss [[must]]ot szinte azonnal lefejtik a héjról, és az így nyert világos rózsaszínű levet erjesztik. A bor illata árnyalatnyit málnás. Ezt az újfajta borkészítési technológiát, az 1990-es évek vége óta alkalmazzák. Csupán néhány borászat készíti a különleges Fehér Merlot bort; a legismertebbek [[Sutter Home Winery]], Forest Glen, és Beringer. A svájci Ticino borvidék Fehér Merlot-ját a borszakértők, inkább [[rozébor]]nak értékelik.<ref name="auto_kLGhmvLNt/RnIJHeTsEx1g"/> Német Márton ampelográfiájában szerepel a Merlot Blanc fajta leírása. Ebből hagyományos fehérbor készítési eljárással ( reduktív ) állítanak elő fehér bort.
 
== Milyen ételekhez fogyasszuk? ==
[[KépFájl:Merlot wine tasting set up.jpg|right|thumb|A hűvösebb éghajlaton, például a kanadai [[Okanagan Völgy]]ben nevelkedő tőkék bora savasabb, ezáltal sokféle étel kísérője lehet.]]
Az ételek és borok párosításában a merlot igen sokoldalú. Lágyabb, gyümölcsösebb, vagy fiatalabb (alacsonyabb [[csersav]]tartalmú) változatai remekül illenek a tengeri [[halak]]hoz, [[lazac]]hoz, vagy gombás, zöldséges ételekhez. A kicsit testesebb merlot borok a [[kagylók|kagyló]]k, [[rákok]], de a fehérjedús húsos [[Szalonna (étel)|szalonna]] vagy füstölt [[sonka]] méltó kísérője. A hűvösebb termőterületeken készített savasabb, vagy hosszabb hordós érlelésű borai kitűnően illenek a marha-, borjú-, vad-, és bárányhúsokhoz. A csípős ételekben megjelenő [[kapszaicin]] felerősíti a merlot borok alkoholosságát, mellettük íze savasabb, kesernyésebb. Egyetlen ételcsoport van, amelyekhez kifejezetten nem illik: az erős, érett [[sajt]]okhoz, főként a [[Belsőpenészes sajt|kéksajtokhoz]] nem ajánlott, mert ezek a sajtok tönkreteszik a bor gyümölcsös ízét.<ref name="auto_leXwopJAcX+5Trn95hNd0Q"/>
 
== Jegyzetek ==
{{források}}
 
* Prohászka Ferenc: ''Szőlő és bor'', Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 254-255. oldal; ISBN 963-230-442-X
* Borlexikon [http://borlexikon.blogspot.com/search/label/*Sz%C5%91l%C5%91fajt%C3%A1k]
* E. Goldstein: ''"Perfect Pairings"'' , 148-152. oldal, University of California Press 2006., ISBN 9780520243774978-0-520-24377-4 {{en}}
* Oz Clarke: ''Encyclopedia of Grapes'', 129-133. oldal, Harcourt Books, 2001., ISBN 01510071440-15-100714-4 {{en}}
* Dagmar Ehrlich: ''Das Rebsorten ABC, Reben und ihre Weine''; Hallwag (Gräfe & Unzer), München, 2005, ISBN 3-7742-6960-2 {{de}}
* Pierre Galet: ''Dictionnaire encyclopédique des cépages.'' Hachette Livre, 2000., ISBN 2-012363301-18236331-8 {{fr}}
* Jens Priewe: ''Wein - Die Neue Große Schule'', Zabert Sandmann 1997, ISBN 3-932023-02-1 {{de}}
* Walter Hillebrand, Heinz Lott und Franz Pfaff: ''Taschenbuch der Rebsorten.'' Fachverlag Fraund, Mainz 13. Auflage 2003 ISBN 3-921156-53-xX {{de}}
* Jancis Robinson: ''Das Oxford Weinlexikon''. Gräfe und Unzer Verlag, München 2003, ISBN 3-7742-0914-6. {{de}}
 
[[da:Merlot]]
[[de:Merlot]]
[[es:UvaMerlot merlot(uva)]]
[[et:Merlot]]
[[fa:مرلو]]
157 697

szerkesztés