„Habsburg-törvény” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
[[1918]]. [[november 11.|november 11-én]] [[IV. Károly magyar király|I. Károly osztrák császár]] nyilatkozatban kötelezte magát, hogy tartózkodik uralkodói hatalmának gyakorlásától ''(Verzichtserklärung).'' Másnap, [[november 12.|november 12-én]] [[Bécs]]ben kikiáltották a köztársaságot. Mivel azonban a császár nem mondott le, törvényességi válsághelyzet állt elő. Az új kormány, a köztársaság biztonsága érdekében olyan törvényt készített elő, amely választás elé állította volna az uralkodót: vagy hivatalosan lemond császári címéről, ekkor a Osztrák Köztársaság polgáraként az új Német-Ausztriában <ref>'''Deutschösterreich''' ''(Német-Ausztria)'' = az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] nyugati felében, a Lajtán túli területek ''(Ciszlajtánia, Cisleithanien)'' azon részének nem-hivatalos elnevezése, ahol többségében német ajkú lakosság él(t): a mai Ausztria területén kívül ide sorolták Dél-Tirolt, a Cseh-erdőt (Böhmerwald), Dél-Morvaországot, a [[Szudétavidék]]et, és több más német nyelvi szigetet is. A Monarchia 1918-as felbomlása után a németlakta területeken kikiáltották Német-Ausztriát ''(Staat Deutschösterreich),'' amely valamennyi ilyen területre igényt tartott. A más (cseh, horvát) nemzeti államokhoz csatolt területeken emiatt atrocitásokra is sor került a német-osztrák lakosság ellen. Az első Osztrák Köztársaságnak ezekről a területekről az 1919 szeptemberében aláírt [[Saint-germaini békeszerződés (1919)|Saint-Germaini békeszerződés]]ben le kellett mondania, a Német-Ausztria elnevezést azóta hivatalosan nem használják.</ref> maradhat, vagy nem mond le, ekkor internálják, vagy kiutasítják az országból.
 
Feleségének, [[Zita Bourbon–pármai hercegnő|Zita császárnénak]] nyomására, aki az uralkodói hatalmat isten kegyelméből valónak ''(Gottesgnadentum)'', az arról való lemondást lehetetlennek tartotta, Károly megtagadta a hivatalos lemondást császári címéről. (Ugyanígy járt el a magyar királyi címével kapcsolatban is). [[1919]]. [[március 23.|március 23-án]] az egykori cs.császári és kir.királyi udvari vonaton [[Svájc]]ba távozott. Mielőtt elhagyta volna Ausztria területét, [[március 24.|március 24-én]] a [[vorarlberg]]i [[Feldkirch]]ben kiadta a ''„feldkirchi manifesztumot”,'' amelyben visszavonta a [[november 11.|november 11-én]] tett nyilatkozatát, és tiltakozott uralkodói hatalmának korlátozása ellen.
 
Ennek nyomán, az első Osztrák Köztársaság (Német-Ausztria) parlamentje [[Karl Renner|Dr. Karl Renner]] államkancellár kezdeményezésére [[1919]]. [[április 3.|április 3-án]] meghozta ''„A Habsburg–Lotaringiai-ház tagjainak kiutasításáról és a ház vagyonának elkobzásáról”'' szóló törvényt,<ref>„Gesetz betreffend die Landesverweisung und die Übernahme des Vermögens des Hauses Habsburg-Lothringen”.</ref> amelyet 1919. [[április 10.|április 10-én]] tettek közzé az osztrák Állami Közlönyben ''(Staatsgesetzblatt)''.