|
Az '''''Istár alvilágjárása''''' (moderncímen cím) a Kr. e. 2. évezredben keletkezettismert [[Akkádakkád nyelv|akkád]] költői mű,mitikus [[eposz a termékenység-istennő,]] [[Istár]] alvilági útjáról és visszatéréséről szól. ForrásaA egy[[sumerek]] között rendkívül népszerű [[sumeruruk]]i eposzeposzok egyikének, az ''[[Innin alvilágjárása]]'' volt.címűnek Ebbőlfordítása készültés azátdolgozása. elsőAz eredeti akkád változatátdolgozás nem ismert, amelynekaz töredékes„első példányaiasszír verzió” néhány töredéke a legrégebbi ismert példánya. [[I. Tukulti-apar-ésarra asszír király|I. Tukulti-apil-ésarra]] [[asszír]] király könyvtárából kerültek elő. Ezt[[Assur-bán-apli nevezzük a korábbiasszír király|Assur-recenziónak.bán-apli]] Egykönyvtárában későbbimás Assur-recenzióátdolgozást találtak, nyománez a mű„második végsőasszír formájátverzió”, [[Assurbanapli]]ez könyvtáránakegyben példányainmutatja, ahogy Kr.legalább e.az 8–7.újasszír századkor fordulójánvégéig nyerteismert elés népszerű költemény volt.
A hatalmától és ékességeitől, sőt ruhájától is megfosztott termékenységistennő alvilági kalandja egyértelműen az évszakváltásokhoz köthető mítoszok körébe tartozik. Az újasszír korban már kiforrott, terjedelmes elbeszélés olvasható az Alvilágról. A mítosz ekkorra eltávolodott az eredeti mondanivalótól, még a sumer változatban jelentős szerepet játszó [[Dumuzi]] akkád megfelelője, [[Tammúz]] is csak érintőleges kapcsolatban van a cselekménnyel.
Az eposzban feldolgozott [[mítosz]] magja a termékenység éves körforgásának megjelenítése. A termékenységisten évente újra és újra a holtak országába tér, ekkor a földön megszűnik minden szaporodás, abbamarad az emberek, állatok, növények „élete", s az isten maga is az alvilág hatalmába kerül, mintegy meghal. Istár az alvilág hét kapuján áthaladva leveti ékességeit, s meghal, csak tavasszal támad fel újra.
A mítosz kezdete:
A sumer eposz terjengős részeit az akkád költő összevonta, viszont nagyobb teret engedett a változó helyzetek sztereotip leírásának. Az újasszír változat költője terjedelmes leírásokat közöl az alvilágról, szövege a [[Gilgames-eposz]] és a ''[[Nergal és Ereskigal]]'' leírásaival is érintkezik. E változat végén Istar férfi párja, [[Dumuzi|Tammuz]] isten is megjelenik, egyelőre homályos összefüggésben a cselekménnyel: a költő feltehetően már nem ismerte a sumer mítosz hátterét, ezért tétovázott, milyen szerepet adjon az Istartól elválaszthatatlan Tammuznak. A mítosz kezdete:
:Istar, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához,
:por lepi az ajtó zárát…
IstárEbben növére,a az Alvilág istennője,műben [[Ereskigal]] megijedt Istár jöveteléneknővéreként hírétől:tűnik fel, aki azt hittehiszi, hogyIstár a nővérealviláglátogatása a hatalmárahatalmának tör,végét emiattjelenti. megparancsolta,Ezért hogyparancsolja azmeg Alvilága hétkapuőröknek, kapujánakhogy őreihalott ugyanúgyhalandóként bánjanak vele,. mintA ahét halottakkal:kapun mindegyikviszont őra elveszhalandók valamitcsak Istárúgy öltözetébőljuthatnak át, ha megajándékozzák az őröket. Az utolsó mégkapuőrnek Istármár szeméremcsak kendőjéta is.szeméremkendő maradt, így Istár meztelenül kerültállt nővére elé. MagyarázatotIstár kérnem aztudja, ellenesmiért fogadtatástörtént vele miattmindez, de növéreEreskigal szajhánakmagyarázat nevezi és megparancsoljahelyett [[Namtar]]nak, hogyfelügyelete zárja börtönbe az istennőt és küldje rá az összes betegséget ami csakalatt létezikbezáratja.
Istár eltűnésével együtt megszűnt minden szaporodás a földön:
{{idézet 2|''Amióta Istár úrnő Kurnugéába leszállott''
''Aluszik az asszony külön, egyedül forog az ágyon.''|Részlet az eposzból}}
Végül is [[Éa]] istenbeavatkozása megpróbáljaa kiszabadítani[[Nergal Istárt.és Megteremtette [[Aszúsu-námirEreskigal]]t, akittörténethez megízotthasonló, hogyahol hódítsaszintén megaz EreskigálAlvilágba szivét,látogató majdisten lopjaelcsábítja elEreskigalt. azItt élet[[Aszúsu-námir]] vizéthódította ésmeg, ébressze fel Istárt.Ereskigal Ereskigálvalóban beleszeretett Aszúsu-námirba, deám észrevetterájött, hogy a férfi mit akar, ezért elátkoztamegátkozta.
ÉaEkkor azonban nem adtatűnik fel Tammúz, aki [[TammúzOrpheusz]] istent küldte le, akiként zenélve, táncosnőkkel együtt szálltérkezett. leA Kurnugéába,zenétől ezzelmegnyugvó meglágyítvaEreskigal Ereskigálvégül szivételengedte Istárt, aki végülvisszament isa elengedtefelszínre, Istárt.miközben Azruhadarabjait, istennőamely aegyenlő kapukbanaz sorraisteni visszakaptaerejének ruha darabjaitvisszaszerzésével, majd végül ''"följutott a fényre"'', a földön a dolgok pedig újra a rendes kerékvágásba álltak.
==Források==
* {{Komoróczy: Sumer irodalmi hagyomány}}
*Gilgames, Rákos Sándor fordítása, Komróczy Géza válogatása, Bukarest, 1986.
* (szerk.) Komoróczy Géza: ''Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek'', (ford. Rákos Sándor) Bukarest, Kriterion, 1986.
*{{VIL copy|5|425–426}}<!--Két bekezdés és a szövegrészek híján a VIL szócikke-->
* {{VIL|5|425–426}}
{{portál|ókor}}
|
