„I. Ardasír szászánida király” változatai közötti eltérés

| megnevezés = [[Szászánida uralkodók listája|Szászánida király]]

| kép = Coin01.jpg

| uralkodás_kezdete = [[224]]

| uralkodás_vége = [[241]]

'''I. Ardasír''' (''Ardaḫšir'') az [[Újperzsa Birodalom]] vagy [[Szászánida Birodalom]] alapítója, aki először [[Istakr]] uralkodója volt ([[208]]–[[241]]), majd Perzsia ura, „a királyok királya” ([[sahinsah]]) ([[226]]–[[241]]), miután legyőzte a [[Párthus Birodalom]] utolsó királyát, [[V. Artabanosz]]t.

 

 

 

 

A [[2. század]] végén született, a mai [[Farsz]]ban<ref>[http://www.experiencefestival.com/a/ardashir%20i%20of%20persia%20-%20early%20years/id/4803164 Ardashir I of Persia: Encyclopedia II - Ardashir I of Persia - Early years]</ref><ref>[http://persianempire.info/sassanid.htm The Sassanid Empire PersianEmpire.info History of the Persian Empire]</ref>, amely akkor a [[párthusok|párthus]] [[Arszakida-dinasztia]] egyik alávetett királysága volt. Az egyik hagyomány szerint apjától, Papaktól (más írásmódban Babag) örökölte [[Istakr]] trónját, aki azt [[Gocsír]]tól ragadta el. Anyja neve Rodag volt. Mielőtt apja örökébe lépett, [[Darabgerd]] városát kormányozta és az [[argbad]] címet viselte. Papag halálával Ardasír bátyja, Sápúr lépett a trónra, Ardasír azonban fellázadt ellene és [[208]]-ban megszerezte magának a királyi címet. Megalapította [[Gúr]] (a mai [[Firúzábád]]) városát, ahol a hegy tetején hatalmas erődöt, közelében pompás palotát építtetett magának.

 

 

A [[2. század]]ban a [[Párthus Birodalom]] határaira mindenfelől szűnni nem akaró nyomás nehezedett, és ez alaposan megingatta a [[párthusok]] hatalmát. Nyugatról a [[Római Birodalom]], keletről a [[kusánok]] szorongatták őket, míg északon a nomádok álltak készen, hogy időről időre kihasználják a birodalom gyengeségét. A párthusok uralmát végül mégsem a birodalmat körülfogó hatalmas külső ellenségek valamelyike döntötte meg, hanem a belülről jövő, [[Perszisz]] vazallus királya, a szászánida nemzetségből való Ardasír.

Az újonnan megerősödött Szászánidáknak azonban túlságosan nagy feladat lett volna, hogy egymaguk megdöntsék a párthusok uralmát, ezért Ardasír szövetséget kötött Adiabéné és Kirkuk királyaival. [[224]] körül [[Hormizdegán]]nál véres csatában legyőzték és megölték [[V.Artabanosz]]t, a párthusok királyát. Ezt az eseményt jeleníti meg egy 18 méter hosszú fríz, amelyet Firúzábád közelében a szászánida út mentén magasan a hegy oldalába vájtak.

 

 

A [[hormizdegáni csata]] a párthus király vereségével és halálával végződött ugyan, de ezzel korántsem szűnt meg az ellenállás az egykori párthus területeken. A nagy feudális családok közül némelyek behódoltak, mások ellenálltak. Ardasírnak végül is sikerült minden ellenfelével leszámolnia, kivéve [[Arménia]] királyát. Ardasír keleten uralma alatt tartotta a [[Merv]] oázist, és feltehetően a kusánokat is leigázta.

A [[Ókori Róma|római források]] szerint Ardasír célja az volt, hogy helyreállítsa az [[Akhaimenida Birodalom|akhaimenida birodalmat]]. Először a [[220-as évek]] vége felé ütközött meg a rómaiakkal, és kezdetben sikereket ért el. [[230]]-ban ostrom alá veszi [[Niszibisz]]t, miközben seregei mélyen a római provincia, Szíria belsejében fosztogattak. A rómaiak békekötési kísérlete megbukott, így [[232]]-ben ellentámadásra indultak , amely elég sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy Rómában diadalmenettel ünnepeljék meg. Ardasír a [[230-as évek]] vége felé tért vissza a mezopotámiai hadszíntérre, [[238]] körül bevette [[Carrhae]]-t és [[Niszibisz]]t, még [[Hatra]] falai közé is sikerült betörnie, amelyet korábban [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]], [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]] és egyszer ő maga is hiába ostromolt. Hatra kifosztása után a város elnéptelenedett, és a hatrai uralkodóknak „a sivatag urainak” a szerepét a [[Lakhmida-dinasztia]] vette át Hirában.

 

 

Az egykori [[Párthus Birodalom]] bukásában számos tényező játszott közre, az egyik legfontosabb az erős központi kormányzat hiánya volt. Ardasír a kulcsfontosságú tartományokba saját családja tagjait nevezte ki kormányzónak, és nagyszámú hivatalnokot alkalmazott. Másik nagy újítása volt, hogy hivatalos államvallást vezetett be. Ez merev társadalmi osztálytagozódást eredményezett az [[Aveszta|Avesztában]] lefektetett elveknek megfelelően. Az Aveszta társadalmi osztályai papokból, harcosokból és dolgozókból álltak, ehhez a hármashoz illesztették hozzá a hivatalnokok osztályát, amely a harcosok után, de a földművesek és kézművesek előtt kapott helyet. E két reform bevezetésére feltehetően nemcsak az a cél ösztönözte, hogy leküzdje a késő párthus kor már-már teljes anarchiáját, hanem az is, hogy e reformok az iráni nacionalizmus újjászületésének kiindulópontjává legyenek. Azt hangoztatta, hogy a [[Szeleukidák]] és a [[párthusok]] dinasztiája idegen volt, míg a Szászánidák hatalomra kerülésével az [[Akhaimenidák|akhaimenida]] kor dicsősége tér vissza. Ardasír ily módon megteremtette birodalmának vallási és katonai céljait.

A király [[Ardasír-Khurra|Ardasír-Khurrában]] (Ardasír dicsősége, később az elnevezés [[Gúr]]ra rövidült) , a mai [[Firúzábád]]ban építtette fel új városát és fejedelmi épületeit, még azelőtt, hogy Artabanoszt legyőzte volna. Első építménye feltehetően a jól kiépített palotaerőd (Qaleh-e Dukhtar) volt, amely egy hegy tetején állt, és a [[Siráz]]ba vezető utat uralta. A [[Qaleh-e Dukhtar]], azaz a „Hajadon vára” nevű erődpalota háromszintes építmény volt.

 

 

Ardasír Fársz tartomány szikláiba vésetett domborművei gyökeresen új művészetet teremtettek. A következő1 50 évben csaknem valamennyi király készíttetett sziklareliefeket, és ez a hagyomány azután egészen a szászánida kor végéig fennmaradt. Ardasír első két domborművét [[Firúzábád]]ban, a szászánida út mentén vésték sziklába: az egyik egy drámai harci jelenet, a [[Hormizdegáni csata|hormizdegáni csatának]] állít emléket, ahol Ardasír győzelmet aratott a párthus uralkodó felett. A jelenet azt mutatja, hogy három szászánida lovag döntő győzelmet arat ellenfelei felett. A lovagokat páncél védi, és címerpajzs különbözteti meg. A legelső páros Ardasír és Artabanosz, a második Sápúr koronaherceg és a párthus nagyvezír, a harmadik szászánida Ardasír hű apródja, aki a király valamennyi domborművén megtalálható. A másik domborművön Ardasírt látjuk, amint [[Ahuramazdá]], a zoroasztriánus panteon fő istene kezéből átveszi a szalaggal díszített fejdíszt. A harci jelenetet végül is nem fejezték be, mint ahogy a koronázási jelenetet sem. Két újabb, [[Isztakhr]] város mellett készülő reliefje kedvéért Ardasír otthagyta Firúzábádot. Naqs-e Radzsab barlangját egy koronázási jelenettel díszítette, Naqs-e Rosztam nagy sziklájára pedig a koronázás és a győzelem páros témáját vésette.

 

 

Ardasír [[240]]-ben társuralkodónak maga mellé emelte fiát, [[I. Sápúr|Sápúrt]]. Közösen uralkodtak, ahogy azt a mindkettőjük fejével díszített érmék tanúsítják. Ezeken Ardasír saját megkülönböztető fejdíszét, míg Sápúr az arisztokraták magas, gömbölyű sisakját, a kolahot viselte. Saját győzelmi koronáját csak megkoronázása után tette fel. Ardasír halálának pontos dátuma nem ismeretes, valószínűleg a [[240-es évek]] elejére tehető. Ardasír fia Sápúr alapos képzésben részesült, hogy felkészüljön a királyi hivatásra. [[Hormizdegáni csata|Hormizdegánnál]] atyja oldalán harcolt, s társuralkodói kinevezésével a hatalom békés úton ment át a fiú kezébe.

 

{{források}}

 

{{commons|Ardashir I}}

 

{{Fordítás|en|Ardashir I}}

{{pecz}}

[[arz:اردشير الاول]]

[[bg:Ардашир I]]

[[ceb:Ardeshir I]]

[[cs:Ardašír I.]]