|
'''Jefimija''' (szerzetesi név, eredeti neve:nevén '''Jelena)''' ([[1349]] körül – [[1404]] vagy /[[1405]]) [[Szerbia|szerb]] költőnőköltő. Az irodalomtörténet-írás a legkorábbi szerb költőnőként tartja számon.
==Életrajza==
AzApja első szerbVojihna költőnővajda, [[Stefan Dušan]] cár unokaöccsénekunokaöccse volt, [[Vojihna]]ő vajdánakmaga leánya,később [[Uglješa]] despotadespotához feleségement voltnőül. Férje a [[törökök]]kel folytatott harcban esett el [[Marica (folyó)|Maricánál]] [[1371]]. szeptember 26-án. Férje halálahalálát utánkövetően márvette mintfel szerzetesnőa Jefimija szerzetesi nevet, s Lázár fejedelemnélfejedelem találtoltalma menedéketalá helyezte magát. AzonbanKevéssel nemcsakutóbb aapja férjeés fia, demajd JefimijaSzerbia apja1389. ésévi atörök fiameghódításakor Lázár fejedelem is meghalt. [[1389]]-benJefimija Szerbiáthalálának elfoglaltákidőpontja bizonytalan, a törökökszemélyéről ésszóló Lázárutolsó fejedelemfeljegyzés meghaltStefan Lazarević egyik okmányából ismert.
Nem tudni pontosan, hogy mikor halt meg Jefimija. Az utolsó feljegyzés róla Stefan Lazarević egyik okmányában van.
==A három műve==
Jefimija négy művet hagyott maga után, amelyek a középkori szerb irodalom legfontosabb művei. ''A fiatal Uglješa bánata'' című írását egy Jézust ábrázoló szentképre jegyezte le; ebben meghatóan írja le szülei és fia halálát. Második művében a hilandari egyházi zsinatról írt, amely kivezet az "arany és ezüst húrból és a kék, málna és feket selyemfonalból" (Lazar Marković). ''Pohvala knezu Lazaru'' (’Lázár cár dicsérete’) című, 1402-re datált énekében fejedelmét dicsőítette, s a költeményt aranyfonállal maga hímezte Lázár halotti leplére.
Jefimija három művet hagyott maga után, amelyek a középkori szerb irodalom legfontosabb művei.
Első művének címe: A fiatal Uglješa bánata. Ezt egy Jézust ábrázoló szentképre jegyezte le. Jeremija meghatóan írja le, hogy halnak meg a szülei és hogy hal meg a fia.
Jefimija második művében a Hilandari egyházi zsinatról írt, amely kivezet az "arany és ezüst húrból és a kék, málna és feket selyemfonalból" (Lazar Marković).
A harmadik műve az [[1402]]-ben lezajlott Ankarai-csata előtt íródott. Ebben a csatában Stefan és Vuk Lazarević, mint Vajazit szultán vazalusai a tengeren keresztül mentek a háborúba a mongolok ellen. Jefimija ezért írta a Lázár fejedelem dicsérete című művét.
==Források==
*{{VIL copy|5|605}} (Csak részben.)
*Zvonimir Kostić: A 100 legismertebb szerb
| 