„Epiruszi Despotátus” változatai közötti eltérés

A második latin császár, [[I. Henrik konstantinápolyi latin császár|Flandriai Henrik]] követelte Mihály behódolását a [[Latin Császárság]]nak, amit ő névlegesen meg is tett, sőt megerősített azzal, hogy lányát a császár bátyjához adta feleségül ([[1209]]). Mihály ennek ellenére nem tartotta tiszteletben a szövetséget, bízván abban, hogy Epirusz hegyei bevehetetlenné teszik államát a latin támadókkal szemben. Közben Bonifác montferrati rokonai jelezték igényüket Epiruszra, mire Mihály lepaktált a [[Velencei Köztársaság|velenceiekkel]], és megtámadta a Thesszalonikéi Királyságot ([[1210]]). A despota rendkívül kegyetlenül bánt foglyaival, nem egy esetben latin papokat feszíttetett keresztre, ezért a pápa [[Kiközösítés|kiközösítette]]. Flandriai Henrik még ebben az évben felmentette Thesszaloníkit, Mihályt pedig belekényszerítette a felújított névleges szövetségbe.

Az új despota Mihály féltestvére, Theodor lett, aki azon nyomban támadást indított a Thesszalonikéi Királyság ellen. Közben az egyre erősödő [[bolgárok]]kal is harcolt. [[I. Henrik konstantinápolyi latin császár|Flandriai Henrik]] meghalt az ellentámadás során, [[Franciaország]]ból érkező örökösét, Courtenay-i Pétert pedig [[1217]]-ben Theodor elfogta, és valószínűleg meggyilkoltatta két év rabság után. A [[Nikaiai Császárság]] miatt ellenlépéseket tenni képtelen [[Latin Császárság]]tól [[1224]]-ben sikerült elfoglalnia [[Szaloniki|Thesszalonikét]], majd miután [[1225]]-ben [[III. János nikaiai császár]] megszerezte [[Drinápoly]]t, Theodor gyorsan elragadta tőle. A bolgárokkal szövetkezve felszabadította a latin uralom alól [[Trákia|Trákiát]], majd [[1227]]-ben bizánci császárrá koronáztatta magát, ám uralmát sem alattvalói, sem a pátriárka nem ismerte el. [[1230]]-ban az elbizakodott Theodor felbontotta a bolgár szövetséget abban a reményben, hogy legyőzheti [[II. Iván Aszen bolgár cár]]t, ám épp a fordítottja történt: a cár a [[Klokotnicai csata|klokotnicai csatában]] legyőzte, elfogta és megvakíttatta, így Theodort unokaöccse, II. Mihály követte a trónon. Később szabadon engedték a legyőzött despotát, aki [[Thesszália|Thesszáliában]] uralkodott fivérével, Mánuellel közösen.

[[II. Theodor nikaiai császár|II. (Laszkarisz) Theodor]] császár megerősítette a szövetségét Mihállyal, és végül összeházasította még elődje által eljegyzett utódaikat ([[1256]]). Viszonzásképpen Theodor megkapta Durazzót, viszont ebbe a despota nem törődött bele, és a következő évben fellázadt. Legyőzött egy ellene küldött nikaiai sereget, és elindult Thesszaloniké felé, ám ekkor [[I. Manfréd szicíliai király|I. Manfréd]] [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] megtámadta országát és elragadta [[Korfu]]t és [[Albánia|Albániát]]. Mihály nem folytathatta hadjáratát, viszont gyorsan szövetségre lépett [[I. Manfréd szicíliai király|Manfréddel]] (lányát adta hozzá). [[1259]]-ben II. Vilmos mellett Thesszáliát uraló nagybátyja, a vak Theodor testvére, Mánuel is segített neki megtámadni az utolsó Laszkarisz helyett uralkodó későbbi [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihályt]]. A szövetség instabilnak bizonyult, a katasztrofális [[pelagóniai csata|pelagóniai csatában]] elfogták Vilmost, és a nikaiai császár elindult, hogy elfoglalja druszája fővárosát, Artát. Csak néhány [[iónia]]i kikötő maradt meg II. Mihály számára, de innen a következő évben, míg Palailogosz Mihály [[Konstantinápoly]] ostromával volt elfoglalva, sikerült visszaszereznie Epiruszt. Az immár bizánci császár VIII. Mihály gyakran zaklatta Epirusz határvidékét, és [[1265]]-ben rákényszerítette a despota fiát, I. Niképhoroszt, hogy elvegye a császár unokahúgát, Anna Kantakuzénát. Noha eztán Epiruszt vazallus területnek tekintette, sem II. Mihály, sem fia nem vélekedett így, és az [[Athéni Hercegség|athéni hercegekkel]] és az akháj fejedelmekkel szövetkeztek. [[1267]]-ben Anjou Károly elfoglalta Korfut és Epirusz nagy részét. Az ellene küzdő Mihály 1271-ben hunyt el.