Főmenü megnyitása

Módosítások

I. Manfréd szicíliai király
Az Epiruszi Despotátust '''Dukász Mihály''', [[II. Izsák bizánci császár|II. Izsák]] és [[III. Alexiosz bizánci császár|III. Alexiosz]] császár unokatestvére hozta létre. Eleinte [[Montferrati Bonifác]]cal, a keresztes hadjárat vezetőjével működött együtt, de hamarosan a volt bizánci provincia, '''Nikopolisz''' helytartójának (deszposztész, despota) nyilvánította magát, és felkelt a Bonifác által alapított [[Thesszalonikéi Királyság]] ellen. Országa hamarosan menedékül szolgált sok elűzött görögnek, akik Mihályt mint új [[Noé (Biblia)|Noét]] tisztelték, aki megmenti a [[görög nyelv|görög]]öket a [[latin nyelv|latin]] áradattól. A [[konstantinápoly]]i pátriárka mégsem őt, hanem [[I. Theodor nikaiai császár|I. (Laszkarisz) Theodort]] nyilvánította törvényes bizánci császárnak, és [[Nicea|Nikaiában]] keresett menedéket. Mihály erre elismerte [[III. Ince pápa]] főségét Epirusz felett, így elszakadt az [[ortodox]] görögöktől.
 
A második latin császár, [[I. Henrik konstantinápolyi latin császár|Flandriai Henrik]] követelte Mihály behódolását a [[Latin Császárság]]nak, amit ő névlegesen meg is tett, sőt megerősített azzal, hogy lányát a császár bátyjához adta feleségül ([[1209]]). Mihály ennek ellenére nem tartotta tiszteletben a szövetséget, bízván abban, hogy Epirusz hegyei bevehetetlenné teszik államát a latin támadókkal szemben. Közben Bonifác montferrati rokonai jelezték igényüket Epiruszra, mire Mihály lepaktált a [[Velencei Köztársaság|velenceiekkel]], és megtámadta a Thesszalonikéi Királyságot ([[1210]]). A despota rendkívül kegyetlenül bánt foglyaival, nem egy esetben latin papokat feszíttetett keresztre, ezért a pápa [[Kiközösítés|kiközösítette]]. Flandriai Henrik még ebben az évben felmentette Thesszaloníkit, Mihályt pedig belekényszerítette a felújított névleges szövetségbe.
 
Mihály figyelme ekkor a latin kézben levő kikötők ([[Durazzo]], [[Ohrid]], [[Larissza]]) felé fordult, biztosította maga számára a [[Konstantinápoly]]ba vezető fő útvonalat, a Via Egnatiát, és elfoglalta a [[Korinthosz]]i-öböl kikötőit is. [[1214]]-ben Korkürát ([[Korfu]]) is elragadta a velenceiektől, de még abban az évben meggyilkolták.
 
Az új despota Mihály féltestvére, Theodor lett, aki azon nyomban támadást indított a Thesszalonikéi Királyság ellen. Közben az egyre erősödő [[bolgárok]]kal is harcolt. [[I. Henrik konstantinápolyi latin császár|Flandriai Henrik]] meghalt az ellentámadás során, [[Franciaország]]ból érkező örökösét, Courtenay-i Pétert pedig [[1217]]-ben Theodor elfogta, és valószínűleg meggyilkoltatta két év rabság után. A [[Nikaiai Császárság]] miatt ellenlépéseket tenni képtelen [[Latin Császárság]]tól [[1224]]-ben sikerült elfoglalnia [[Szaloniki|Thesszalonikét]], majd miután [[1225]]-ben [[III. János nikaiai császár]] megszerezte [[Drinápoly]]t, Theodor gyorsan elragadta tőle. A bolgárokkal szövetkezve felszabadította a latin uralom alól [[Trákia|Trákiát]], majd [[1227]]-ben bizánci császárrá koronáztatta magát, ám uralmát sem alattvalói, sem a pátriárka nem ismerte el. [[1230]]-ban az elbizakodott Theodor felbontotta a bolgár szövetséget abban a reményben, hogy legyőzheti [[II. Iván Aszen bolgár cár]]t, ám épp a fordítottja történt: a cár a [[Klokotnicai csata|klokotnicai csatában]] legyőzte, elfogta és megvakíttatta, így Theodort unokaöccse, II. Mihály követte a trónon. Később szabadon engedték a legyőzött despotát, aki [[Thesszália|Thesszáliában]] uralkodott fivérével, Mánuellel közösen.
 
== Hanyatlás (1230-1318) ==
A [[bolgárok]]tól elszenvedett vereséget Epirusz sosem tudta kiheverni. Mihály [[1246]]-ban elvesztette [[Szaloniki|Thesszalonikét]] a [[Nikaiai Császárság|nikaiaiakkal]] szemben, akik ellen ekkor szövetkezett a [[Latin Császárság|latinokkal]]. [[III. János nikaiai császár|III. János]] ennek ellenére [[1248]]-ban császárságának elismerésére kényszerítette, cserébe hivatalosan megerősítette despotai minőségében. Mihály még ebben az évben lányát az [[Akháj Fejedelemség|akháj fejedelemhez]], [[II. Vilmos akháj fejedelem|II. Vilmoshoz]] adta feleségül, és inkább ezt a szövetségesét támogatta, mintsem legyőzőjét. A hamarosan bekövetkező konfliktusban II. Mihály veszített.
 
[[II. Theodor nikaiai császár|II. (Laszkarisz) Theodor]] császár megerősítette a szövetségét Mihállyal, és végül összeházasította még elődje által eljegyzett utódaikat ([[1256]]). Viszonzásképpen Theodor megkapta Durazzót, viszont ebbe a despota nem törődött bele, és a következő évben fellázadt. Legyőzött egy ellene küldött nikaiai sereget, és elindult Thesszaloniké felé, ám ekkor [[I. Manfréd szicíliai király|I. Manfréd]] [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] megtámadta országát és elragadta [[Korfu]]t és [[Albánia|Albániát]]. Mihály nem folytathatta hadjáratát, viszont gyorsan szövetségre lépett [[I. Manfréd szicíliai király|Manfréddel]] (lányát adta hozzá). [[1259]]-ben II. Vilmos mellett Thesszáliát uraló nagybátyja, a vak Theodor testvére, Mánuel is segített neki megtámadni az utolsó Laszkarisz helyett uralkodó későbbi [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihályt]]. A szövetség instabilnak bizonyult, a katasztrofális [[pelagóniai csata|pelagóniai csatában]] elfogták Vilmost, és a nikaiai császár elindult, hogy elfoglalja druszája fővárosát, Artát. Csak néhány [[iónia]]i kikötő maradt meg II. Mihály számára, de innen a következő évben, míg Palailogosz Mihály [[Konstantinápoly]] ostromával volt elfoglalva, sikerült visszaszereznie Epiruszt. Az immár bizánci császár VIII. Mihály gyakran zaklatta Epirusz határvidékét, és [[1265]]-ben rákényszerítette a despota fiát, I. Niképhoroszt, hogy elvegye a császár unokahúgát, Anna Kantakuzénát. Noha eztán Epiruszt vazallus területnek tekintette, sem II. Mihály, sem fia nem vélekedett így, és az [[Athéni Hercegség|athéni hercegekkel]] és az akháj fejedelmekkel szövetkeztek. [[1267]]-ben Anjou Károly elfoglalta Korfut és Epirusz nagy részét. Az ellene küzdő Mihály 1271-ben hunyt el.
 
A császár nem kívánta meghódítani Epiruszt, és engedélyezte, hogy Niképhorosz követhesse apját, II. Mihályt annak trónján, és egyezkedhessen a [[Durazzo|Durazzót]] abban az évben elfoglaló Károllyal. Az új despota Károlyt hűbérurának ismerte el [[1279]]-ben, ám a [[Bizánci Birodalom|bizánciak]] hamarosan legyőzték urát, és Niképhorosz elveszítette [[Albánia|Albániát]]. [[II. Andronikosz bizánci császár|II. Andronikosszal]] már szövetségre lépett, de tanácsadói meggyőzték, hogy helyette válassza [[II. Károly szicíliai király]]t, noha őt már legyőzte Andronikosz flottája. [[1292]]-ben kötött szövetségük értelmében a király fiát, Tarantói Fülöpöt lányával házasította össze, és jelentős területeit adta el neki.
49 440

szerkesztés