„Eysteinn Ásgrímsson” változatai közötti eltérés

Eysteinn Ásgrímsson [[szkald]] volt, valamint tagja volt az izlandi papságnak. Az ágoston-rendi [[þykkvibaer]]i kolostorban élt [[1343]]-ig, amikor megverte az apátot, s emiatt börtönbe küldték. A börtön után a [[skálholt]]i [[püspök]] segédjeként működött, míg [[1355]]-ben [[Norvégia|Norvégiába]] nem utazott, ahonnan [[1357]]-ben tért haza [[kanonok]]ként, felügyelői megbízatással. Izlandon gorombasága miatt kiátkozták, de később visszafogadták. [[1630]]-ban ismét Norvégiába hajózvánindult, azde a úthajóút túl nehéznek ígérkezettbizonyult, így a költő nemsokkal a partot érés után meghalt.

Eysteinn leghíresebb, – s egyben egy obszcén bökversénbökversen kívül egyetlenként fennmaradt – művét, a ''Liljá''t (magyarul „Liliom”) [[1343]] és [[1344]] körül írhatta. A középkori [[szimbólum|szimbolikában]] a vers címét adó [[liliom]] [[Szűz Mária|Szűz Máriát]], vagy a tisztaságot jelképezi. A vers mély bűntudattal van tele., Stílusábanstílusában egyszerű és világos, szakít az a [[szkaldikus költészet]] homályosságával. A költemény 600 soros, a kortárs művek közül azzal tűnik kikitűnik, hogy az egyébként kötözködő költő naiv hite jelenik meg benne.

A vers [[drápa]] formájú, a hagyományos ''[[dróttkvætt]]'' ritmustritmus használja, hanemhelyett a ''[[Hrynhenda|hrynhendát]]'' használja, mely hat helyett nyolcszótagos sorokból áll. A verslábhasználat jobban kifejezi a mű lassúságát a prédikációkkal szemben. Néhány kutató azt feltételezi, hogy a [[þykkvibaer]]i kolostori zendülés volt az alapja a költeményének.