„Salzburgi Ünnepi Játékok” változatai közötti eltérés

A '''Salzburgi Ünnepi Játékok''' (Salzburger Festspiele) aza világ egyik legjelentősebb nemzetközi zenei fesztiválfesztiválja, amelyet 1920 óta – néhány [[második világháború]]s évet kivéve – folyamatosan megrendeznek. A fesztivál minden nyár júliusa végén kezdődik, és öt hétig tart [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] szülővárosában, az ausztriai [[Salzburg]]ban.

Az első salzburgi nyári fesztivált 1877-ben rendezték meg, míg a másodikra csak évtizedek múlva, 1910-ben került sor. Az évenként megrendezendő fesztivál megrendezésének gondolata először 1914-ben merült fel, de az [[első világháború]] miatt csak 1917-ben került újra napirendre. Ekkoramikor Friedrich Gehmacher és Heinrich Damisch létrehoztahozott létre egy egyesületet, a Salzburger Festspielhaus-Gemeindét, amely egy Mozart köré épülő zenei és drámafesztivál létrehozását tűzte ki célul. 1918Az elképzelés az [[első világháború]] miatt csak 1917-banben márkerült ötfősújra voltnapirendre. azEkkor alapító[[Max Reinhardt]], a híres színházi rendező javasolta a fesztivál megrendezését, társaság:majd [[Hugo von Hofmannsthal]], a költő és drámaíró, konkrét programjavaslattal is előállt. Az ötlethez támogatóként csatlakozott még [[Richard Strauss]] zeneszerző, Alfred Roller rendező, és Franz Schalk karmester és a salzburgi városi színház igazgatója, [[Max Reinhardt]]is.

Az első előadásra 1920. augusztus 22-én került sor, amikor Hoffmanstahl darabját, a ''Jedermann''t (Mindenki) adták elő a székesegyház előtti téren (Domplatz), Max Reinhardt rendezésében. Az előadás hagyományt teremtett, a ''Jedermann''t azóta is mindig a Domplatzon adják elő. 1921-ben megismételték ezt a produkciót, és volt még néhány koncert is. 1922-ben újabb hagyomány kezdődött: a fesztivál gerinceként négy [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]]-operát mutattak be, de természetesen más szerzőjű előadások is voltak. Ekkoriban ideiglenes játszóhelyként a Hofstallkasernét használták. A fesztiválnak pénzügyi nehézségekkel kellett megküzdenie, például 1923-ban csak [[Molière]] ''Képzelt beteg''jét tudták finanszírozni.

1926-ban a Felsenreitschule (Sziklába vájt lovasiskola) is a rendezvény helyszíne lett, 1927-re pedig – a Hofstallkaserne megszerzésével és átalakításával létrejött a Salzburger Festspielhaus (Fesztiválpalota). Azzal, hogy az operák, a drámák és a zenei előadások számára méltó helyszínt sikerült létrehozni, a fesztivál hírneve és elismertsége egyre emelkedett. A zenei repertoár elsősorban Mozart műveire épült, de más komponisták darabjai is színre kerültek, például [[Giuseppe Verdi|Verdi]] ''[[Falstaff]]''ja és [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] ''[[Fidelio|Fideliója]]''. Az 1928-as fesztiválplakáton jelent meg először az a fesztiváljelkép vagy logó (Poldi Woytek grafikus alkotása), amit a mai napig is használnak. 1936-ban Joseph Messner megkomponálta azt a fanfárt, amely máig a fesztivál hivatalos dallama.

A fesztivál népszerűsége megszenvedte az [[Anschluss]]t 1938-ban, sok művész – maga Hoffmanstahl is – nem kívánatos személy lett Salzburgban, elmaradtak a külföldi nézők, és 1943-ban ideiglenesen fel is függesztették a megrendezését. A [[második világháború]] után a salzburgi fesztivált 1945-ben, közvetlenül a [[Győzelem napja#Európa: május 8.|győzelem napja]] után nyitották meg újra. Hofmannsthal ''Jedermann''ját ismét bemutatták, és azóta is minden évben műsorra kerül. Azok a művészek, akik a náci időkben nem voltak szívesen látottak – például [[Solti György]] és Rolf Liebermann –, visszatértek, és sikeres közreműködői voltak a fesztiválnak. Újabb1946-tól helyszínt, a náci emlékektőlismét megszabadított kis Festspielhaust is bekapcsoltakfellépett a rendezvénybe.Bécsi IlyÁllami módonOpera atársulata háború utánés a fesztivál gyorsan visszanyerte népszerűségét, mint nyáriBécsi operafesztiválFilharmonikusok.

1960-ra építették meg a Großes Festspielhaust (Nagy Fesztiválpalota), melynek nézőtéren több mint 2200 néző fért el. A fesztivál újabb kori történetét két jelentős személyiség határozta meg: 1960-tól 1989-ig [[Herbert von Karajan]], 1990-től 2001-ig a belga Gérard Mortier. Karajan kétségkívüli zsarnoki természetével kimagasló színvonalú előadásokat volt képes elérni, a nemzetközi operairodalom számos darabját állította színpadra, bár működése vége felé már bizonyos stagnálás volt megfigyelhető. Mortier szélesebb, modernebb és provokatívabb műsorstruktúrát alakított ki, célkitűzése az volt, hogy a prózai színháznak ismét teret nyit, és az új fiatal nézői réteget is célba vette. Gérard Mortier utóda Peter Ruzicka lett, aki 2002-től 2006-ig töltötte be ezt a funkciót. 2007Az ótaő Jürgendirektorsága Flimmidején az igazgató,egykori aalapító színházitag, vezetőRichard pedigStrauss Thomasművei Oberender.is Aműsorra fesztiváltkerültek, 1964ráadásul ótaa egy-egynáci fontosidőkben személyiségtiltott előadásával[[Erich nyitjákWolfgang meg.Korngold]] Az előadók közöttés [[HanákAlexander Pétervon Zemlinsky]] (1988)darabjait is bemutatták. 2006-ban pedig, [[GönczMozart Árpád]]születésének (1993)205. ésévfordulója [[Szabóalkalmából, Istvána (filmrendező)|Szabósalzburgi István]]fesztivál Mozart mind a 22 operáját bemutatta (2004)még a két befejezetlent is), mindet videóra vették és szerepeltkiadták.