„Tudor Arghezi” változatai közötti eltérés

a
a (Bot: következő hozzáadása: bg:Тудор Аргези)
Az [[első világháború]] kitörése után a [[liberális]] kormány ellen írt cikkeket. [[1918]]-[[1919]] között a Văcăreşti-i börtönbe zárják árulás vádjával (többek közt [[Ioan Slavici]]-csal). [[1927]]-ben jelent meg, viszonylag későn, 47 évesen, első önálló verseskötete ''Cuvinte potrivite'' (Illő igék) címmel. [[1929]]-ben megjelenik első prózai könyve, a címe ''Icoane de lemn'' (Szentképek fából).
 
Ekkori költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a [[népköltészet]] és az [[ortodox vallás]]osság forrásaiból merít. ''Ochii Măicii Domnului'' (A Boldogasszony mosolya) című regénye még vallásos témáról szól, de már a ''Cimitirul Buna-vestire'' (Boldogasszony-temető) és a ''Lina'' (A virágáruslány) címűekben a politikai szatírákhoz hasonlóan bírálja a királyi [[RomániaRomán Királyság]] közéletének romlottságát. Újraéled korábbi lapja, a ''Bilete de papagal''([[1929]]-[[1930]];[[1937]]-[[1938]]) ''Informaţia Zilei'' névvel, amiben [[1943]]-ban közli a [[bukarest]]i német nagykövethez, Manfred von Killingerhez, a ''Baroane!'' (Báró uram!) című gúnyiratát, leleplező nyílt levelét. A hatóságok azonnal beszüntetik a lapot és Arghezit bírósági tárgyalás nélkül bebörtönzik a [[Târgu Jiu]]hoz közeli lágerbe.<ref>Deletant, 27 old.; Willhardt ''et al.'', 15 old.</ref> [[1994]]-ben szabadul ki, nem sokkal az [[Ion Antonescu|Antonescu]] rezsim bukása után. [[1948]]-tól kezdve a [[Kommunizmus|kommunista hatalom]] ünnepelt költője, kitüntetik különböző címekkel és díjakkal, a [[Román Akadémia]] tagjává választják.
[[1967]]-ben hal meg, a kormány nagy pompával és ünnepélyességgel temeti felesége mellé. Háza ma múzeum, amit lánya, ''Mitzura'', tart fenn.